Ki gondolta volna, hogy E. L. James képes még újabb bőrt lehúzni Christian Grey és Anastazia Steele történetéről! A nemrég megjelent Grey ugyanaz a történet, ugyanazok az események, az egyetlen különbség, hogy ezúttal Christian szemszögéből látjuk a történet első egyharmadát.
A könyv Christian sötét gyerekkori álmával kezdődik. A kisautóival játszik és próbálja bevonni az édesanyját is a játékba. Vágyik a figyelmére, de a szülőanyja fittyet se hány rá, ezért magányosnak érzi magát – már ez az álom is sok mindent elárul arról, hogyan alakult ki a későbbi személyisége.
A fenti álomhoz hasonló kisebb kiegészítésektől eltekintve azonban a Grey története ugyanaz, mint A szürke ötven árnyalatáé volt, a könyv terjedelme mégis körülbelül kétszer akkora. Ezért azt remélhetnénk, hogy többet tudhatunk meg Christian előéletéről, de sajnos a legtöbb új rész Christian szenvedéséről szól, ami idegesítő és nyálas. Férfi ennyit még nem nyavalygott, mint ebben a könyvben! Mert miközben a lány azon vívódik, miként törje meg a férfit, Christian attól fél, hogy a személyisége miatt Ana hagyja el őt. Közben észre sem veszi, milyen jól érzi magát a lánnyal, és hogy idővel beleszeret. És mivel csak magával van elfoglalva, azt sem veszi észre, hogy a lány is szenved mellette, és nem a szexuális vágyai, hanem a hidegsége jelenti majd a kapcsolatuk végét. Mindez a főszereplő kisugárzásának a rovására ment: E. L. James egyszerűen kiherélte az öntudatos, rendíthetetlen és megfékezhetetlen Christiant, sok női olvasónak okozva ezzel csalódást.
A sok szenvedés mellett jobban megismerhetjük viszont Elenát, aki korábban Christian szeretője volt. Az akkori alávetettségért Christian azóta is hálás, mert úgy gondolja, hogy az ezzel járó szabályok és kötöttségek alakították ki a személyiségét, és segítettek neki, nehogy az élete vakvágányra fusson. Azzal, hogy a régi kapcsolatukról többet is megtudhatunk, újabb érdekes információkat kapunk Christian múltjából, így jobban megérhetjük a jelenlegi személyiségét is.
Christian többször visszaemlékszik a gyerekkorára is, amikor a Grey családhoz került. Mindhármukat örökbe fogadták, és érdekes volt három olyan gyereket megismerni, akik teljesen különböző környezetből érkeztek. Elliot, az öccse csintalan kisfiú volt, folyton piszkálta a bátyját, aki már akkor sem tudta a dühkitöréseit kezelni, így a gyerekek játékából sokszor verekedés kerekedett, felnőttként viszont igazi testvérekként viselkednek. Mia, a nővére pedig mindennél többet jelent Chirstiannek – ezek a részek is némi pluszt nyújtanak az olvasónak az első részhez képest.
A többi viszont ugyanaz, mint az első részben is volt: Christian személyisége izgalmas, Ana pedig egy igazi jó kislány, aki az ágyban átváltozik a férfiak álmává, mindent megtesz, amit csak kérnek tőle, és a teste is tökéletes. Új izgalmakra viszont ne számítsunk: még poénból sem emlékszik Christian máshogy a történtekre, mint Ana… A szerző pedig ott fejezi be a könyvet, ahol A sötét ötven árnyalata elkezdődik: Christian rájön, hogy nem tud Ana nélkül élni, így elhatározza, hogy visszaszerzi.
E. L. James: Grey (Szürke árnyalat-sorozat, 4. rész)
Libri Kiadó, 2015.