Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Suzanne Collins: Az éhezők viadalaÉszak-Amerika romjain a távoli jövőben Panem országa áll, amelynek tizenkét ipari körzetén a Kapitólium uralkodik. A Kapitólium a körzeteket folyamatos ellenőrzés alatt tartja és kizsákmányolja, illetve minden évben megrendezi az Éhezők Viadalát. Az írónő által bemutatott világ elvont, mégis hiteles, a főhősnek pedig a gyilkosságok közepette a lelkiismeretével is meg kell küzdenie.

Az Éhezők Viadalára a jövőbeli Panemben körzetenként egy lányt és egy fiút sorsolnak ki, akik egy valóságshow részeként egy arénában addig harcolnak, amíg csak egyikük marad életben. A Viadal hivatott féken tartani az elnyomott körzeteket a lázadástól, demonstrálva a Kapitólium hatalmát. Ebbe a Viadalba csöppen bele Katniss Everdeen, a történet az ő kálváriáját mutatja be. Neki, mint a 12. Bányászkörzet lakójának már gyerekkorától nehéz sorsa volt, mert az apja halála után rá hárul a feladat, hogy eltartsa mély depresszióba zuhant patikus édesanyját és 12 éves húgát. Amikor az éves Viadalra a kishúgát sorsolják ki, Katniss, hogy megvédje a biztos haláltól, önként jelentkezik helyette. A körzetükből mellé sorsolják még a pék fiát, Peeta-t, akivel együtt indulnak erre az útra, ahonnan legjobb esetben is csak az egyikük térhet vissza.

Az olvasó Katniss szemén keresztül nyer bepillantást a Kapitólium eltorzult világába, ahol a pénz és a külsőségek a meghatározóak, ahol a celebek az irányadók minden tekintetben. Az írónő által felépített világ elvont, mégis hiteles, könnyen el lehet képzelni egy ehhez hasonló társadalom kialakulását. Elég, ha csak a jelenlegi világunkban megnézzük, mekkora különbségek vannak a szegények és gazdagok között, és már most mennyire befolyásolják egyesek értékrendjét a “hírességek”. Ez a riasztó jövőkép tehát cseppet sem elképzelhetetlen. A Viadal logikai magyarázatával azonban nem értek egyet, ugyanis ha egy szülőnek a gyerekét minden évben attól kellene féltenie, hogy egy ilyen viadalra bekerülhet és az életére törnek, az nem alázatra és beletörődésre késztet, hanem lázadásra és forradalomra az elnyomók ellen.

A könyv felénél aztán elkezdődik a gyilkolászás, és bár folyik a vér rendesen, alapvetően nem ezen van a hangsúly. A főszereplőnek nem csak az elemekkel és a játékmesterek trükkjeivel, hanem a lelkiismeretével is meg kell küzdenie, miközben az írónő az egyik kezével ad, a másikkal elvesz elvet követve játszik az olvasó érzelmeivel. A lényeg, hogy a bizarr alaptörténet ellenére is működik ez a könyv, sőt lebilincselően izgalmas és szerethető. A történet vége meglepő, illetve sok kérdés nyitott marad, amelyekre a folytatásban választ kaphatunk – tehát a folytatása következik!

Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Agave Kiadó, 2009.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .