A csöppnyi termetű, de annál nagyobb zseni Bean, aki utcagyerekből vált az emberi faj megmentőjének jobbkezévé, Ender Wiggin árnyékában lett a Hangyháború veteránja. Ender a saját biztonsága érdekében nem tér vissza a Földre, ám a többi Hadiskolás gyerek igen, köztük Bean is. Az Árnyék-sorozat második kötete azt a problémát járja körbe, mihez kezd a szó szerint “földhözragadt” világ az űrháborúban győztes gyerekekkel.
Bár nélkülözi az első rész eredetiségét, annál kiforrottabb, kidolgozottabb és legalább olyan jó történet: a tavalyi év egyik legjobb sci-fijének megjelent a folytatása.
Az idegenek elrabolják az embereket: véletlenszerűen felszippantanak pár ezer Homo sapienst a világ minden tájáról, hozzájuk csapnak mindenféle cuccot, állatokat, autókat, aztán elindulnak velük, ki tudja, hová. Ez az egyik legdivatosabb sci-fi felállás volt pár évtizeddel ezelőtt, Brandon Hackett (Markovics Botond) azonban egészen újszerű dolgot, manapság használatos szóval “hard sci-fit” hozott ki a sablonból.
PKD neve egyet jelent a pszichedelikus, valóságot megkérdőjelező, furcsa drogokkal, őrült mozzanatokkal tarkított, kicsit elcsúszott világokkal játszadozó sci-fikkel. Műfajt teremtett, a nevét fémjelző stíluselemeket a nyomdokain felnőtt írógenerációk próbálják utánozni. Ennek ellenére most megjelent regénye, az Egy megcsúszott lélek vallomásai egy cseppet sem fantasztikus mű: egy, a kisvárosi élet szociológiáját és az ott élő emberek lelkivilágát boncolgató, két lábbal a talajon járó „kortárs” regény. Igaz, annak fantasztikusan jó.
A történet utolsó része eltér az első kettőtől, ez már sokkal inkább sci-fi, mint az előzőek, high-tech fegyverekkel, tudatmódosítással, génmanipulált lényekkel. Ráadásul nem a Viadal a téma, hanem a lázadók forradalma, a háború a körzetek lakói és a Kapitólium között, valamint a háborúval szükségszerűen együtt járó kilátástalanság, szenvedés és elkeseredettség. Suzanne Collins remekül összehozta azt a hangulatot, amit egy ilyen háborúban el tud képzelni az ember, az olvasó teljesen átérezheti azt.
John Scalzi a Csillagkapu Univerzum tévésorozat egyik írója volt, majd a korábbi tapasztalatait felhasználva nagyszerű önálló regényt írt, amelyben a pörgős történetbe ágyazva érdekes társadalmi kérdéseket vet fel.
Észak-Amerika romjain a távoli jövőben Panem országa áll, amelynek tizenkét ipari körzetén a Kapitólium uralkodik. A Kapitólium a körzeteket folyamatos ellenőrzés alatt tartja és kizsákmányolja, illetve minden évben megrendezi az Éhezők Viadalát. Az írónő által bemutatott világ elvont, mégis hiteles, a főhősnek pedig a gyilkosságok közepette a lelkiismeretével is meg kell küzdenie.
