Színvonalas és olvasmányos portrék az összes eddigi amerikai elnökről – de hogy mindez pontosan kinek szól, nehéz lenne megmondani.
Színvonalas és olvasmányos portrék az összes eddigi amerikai elnökről – de hogy mindez pontosan kinek szól, nehéz lenne megmondani.
A short, fat, Czech old matron – that’s what she said about herself. At the same time let’s imagine that Bill Clinton ordered a bombardment againstSerbia, acting on her advice, she named the Chinese president a wooden dog, and how she frightened to death her two-year-old grandson with the real Yasser Arafat. World politics, authenticity and irony – Madeleine Albright’s book is the best memoir that I’ve ever read.
Egy alacsony, kövér, cseh öregasszony béna frizurával – legalábbis ahogy magát jellemzi. Mi viszont képzeljük hozzá, hogy a javaslatára Bill Clinton bombázni kezdi Szerbiát, hogy fakutyának nevezi a kínai elnököt, és ahogy véletlenül halálra rémiszti a kétéves unokáját azzal, hogy hazaviszi magával az igazi Jasszer Arafatot. Világpolitika, hitelesség és irónia – Madeleine Albright memoárja a legjobb, amit ebben a műfajban eddig olvastam.
Hillaryt valószínűleg ugyanazok a tanácsadók segítették az írásban, mint a férjét, ami miatt a könyveik hibái és erényei is ugyanazok lettek. A különbség, hogy Hillary a megírásakor még nem vonult vissza, sőt szenátor lett, emiatt ha lehet, még jobban simára polírozták minden egyes szavát, nehogy később bármelyikből kellemetlensége származhasson.
The book promises background stories about Obama’s White House by a confessedly narrowed author. The promise is fulfilled, there are many personal information about Obama, his family, his colleagues and their decisions. At the same time the quality of the script is very low because there isn’t real distance between the author and the president, Alter fully identified himself with Obama.
Háttérinformációk Obama Fehér házából, alapvetően ezt ígéri a könyv, egy bevallottan elfogult szerző tollából. Ezt az ígéretet alapvetően teljesíti is, rengeteg személyes vonás kiderül az Obama-féle politizálásról és a meghozott döntésekről. A megírás minősége ugyanakkor méltatlan egy vérbeli újságíróhoz, ugyanis a szerző nem tart semmilyen távolságot az alanyától: teljesen azonosul Obamával, és ezzel nagy mértékben lerontja a munkája értékét.
A második kötetben Clinton ott folytatja, ahol az előzőben abbahagyta: elnökké választották. Ebben a részben sem ír le semmi olyat, ami a republikánus párt képviselőin kívül bárkinek is rosszul eshetne, és a fejezetek is az első kötethez hasonlóan időrendben követik egymást. Három nagyobb témakör váltja egymást, néha bekezdésről bekezdésre: a személyes élmények, a bel- és a külpolitika. A személyes rész szerencsére nélkülözi a nyilván nem is nagyon létező családi idill bemutatását. Elsősorban a lányával és a barátaival töltött időre koncentrál, mintha nyolc évig egy jó pillanata nem lett volna a feleségével, talán tényleg nem is volt. A Monica Lewinsky-történet...
Kellemetlen szerzői szokás az összes résztvevő, szereplő, szervező felsorolása, illetve lehetőség szerint meleg szavakkal méltatni mindenkit. Egyvalakinek jó ez, a felsorolt embereknek, minden más olvasónak idegesítő, megjegyezhetetlen és nulla információtartalommal bír. Bill Clinton is felsorolja élete több száz résztvevőjét, a boltost, a szomszédot, az aktivistákat, a segítőit, csak ő mindenkit hosszabban, legalább egy bekezdésen keresztül méltat, amitől a könyv még sokkal nehezebben olvasható lesz. Ennek ellenére egy idő után bele lehet rázódni a ritmusába, az első kötet vége felé már rutinból siklottam át a neveken, meg sem próbálva megjegyezni őket, ha pedig valaki többedszer bukkan fel, arra úgyis külön...
