Csodálatos dolgok kerülnek szóba a könyvben: az élet értelme, az újrakezdés egy poszt-apokaliptikus világban, ahol Rómeó és Júlia végre egymásra talál. A szerzőnek azonban nem igazán sikerült túllépni azon az újdonságon, hogy a főszereplő egy gondolkodó zombi.
A Menedék Ann Aguirre első young adult könyve, amellyel az írónő máris hatalmas népszerűségre tett szert. A könyv egy kegyetlenebb típusú YA regény, a disztópikus regényekre jellemzően sok benne az erőszak és a félelem. Pörgős, izgalmas, akciódús, nincs benne üresjárat. Igaz, nem egy kiemelkedő remekmű, inkább egy zombis akciófilmhez hasonlóan izgalmas és feszült, de jól olvasható és végig fenntartja az érdeklődést.
Karen Thompson Walker érdekes kiindulópontot talált egy sci-fi megírásához és életszerűen is tálalta: a Föld forgása lassulni kezd, a napok és az éjszakák hossza folyamatosan nő, csökken a gravitáció. Mindez befolyással van a természetre, az emberi egészségre és viselkedésre is – a bolygónk haldoklik. A történet annyira valóságosan, érzékletesen van megírva, hogy elhisszük, ez valóban bármikor bekövetkezhet. Így olvasóban is felmerül a kérdés, mi történhet, ha továbbra sem figyelünk a Földünkre?
I love apocalypse-stories: The stand from Stephen King, Blindness from José Saramago, The book of Eli, I am legend - it’s a trendy theme in literature and in movies too. In The road something happened whereby the whole Earth, and the entire population, people, animals and the nature itself was burned, only some people survived. All of the critics talk about a nuclear war, but there’s not even a hint of a nuclear war the in the story, just the remains of the fire everywhere. There isn’t enough food, just a little that was hided in houses or some apples...
Bárdos András első könyve volt tavaly az Ítélet – a híradós műsorvezetés után valószínűleg egyszerűen kiírta magából a sok éves frusztrációját. Maga a frusztráció persze indokolt lehet, szegény nyolc évig talán egyetlen napig sem tudott az értékes vagy a fontos dolgokkal foglalkozni, csak a nézettséggel. Nincs is probléma azzal, ha terápiás céllal írni kezd, csak kiadni nem kellett volna, ami így született. Kiadni olyasmit kell, amit nem első indulatból ír, hanem amit megfontol, esetleg utánajár, alaposabban is megismer, ez jelenthetne ugyanis továbblépést a Tényekből, nem az, ha a jól ismert pár perces bulvár-riportokat megpróbálja felfűzni valami divatos alapötletre, ráadásul bűn...
Szeretem az apokalipszis-történeteket: a Végítéletet Stephen Kingtől, a Vakságot José Saramagotól, de itt van az Éli könyve, a Legenda vagyok – az apokalipszis egyébként is trendi téma manapság az irodalomban és a mozikban egyaránt. Cormac McCarthy könyve szerint is történt valami, amitől az egész bolygó, az emberek, az állatok és a természet is egyszerűen elégett, és az apokalipszist csak néhány ember élte túl. A kritikák nukleáris háborúról beszélnek, de ez a könyvben nincs kimondva, csak a tűz maradványait látjuk mindenhol. Így aztán nincs étel sem, illetve ami maradt, azt is csak elrejtve vagy a hamu alatt található meg.
Sajátos apokalipszis tör ki az emberek körében: nem halnak meg és nem is válnak zombivá, hanem megvakulnak. Ez az alapötlete az irodalmi Nobel-díjat érő 1995-ös műnek, érdekes szituáció, és ahogy túlélő is kell minden hasonló történetbe, itt is akad egy nő, aki valamilyen okból továbbra is lát. Az elsőként megvakult embereket, hogy ne fertőzzenek tovább, elzárják egy üresen álló elme-, gyógy- és intézetbe, a titokban továbbra is látó nővel együtt. Ételt adnak be nekik, de egyébként nem kívánnak érintkezni velük a külvilágból, sőt katonákkal őriztetik az épületet, és aki ki akarna szökni, lelövik. Ideálisan elzárt helyzetbe kerülnek tehát a...
Manapság minden sikerkönyvnek tinédzserek a hősei, akár vámpírosak (Twilight), akár varázslósak (Harry Potter), akár posztapokaliptikusak, mint a Szikraváros. Lehet ám, hogy ez eddig is így volt, végül is a Tüskevár meg a Két kicsi hód főszereplői is tinik, csak valahogy ez eddig nem tűnt fel. Pedig nyilván ez lehet a megoldás, hiszen végül is ezért nevezik az ilyesmit „ifjúsági irodalomnak”. Hát, a Szikraváros teljes mértékig ifjúsági is – csak éppen egy hangyányit sem irodalom. Az egyetlen, ami jó ebben a könyvben, az az izgalmas helyzet, amibe az első fejezet után csöppenünk. Tudósok beszélgetnek egy kísérletről, ami több száz évig...
