Aki ismeri már Ulickaja műveit, ebben sem fog csalódni, aki még nem, annak pedig érdemes lehet ezzel kezdeni: az elbeszélései pont olyan szépek, emberiek és néha fájdalmasak, mint a regényei.
Aki ismeri már Ulickaja műveit, ebben sem fog csalódni, aki még nem, annak pedig érdemes lehet ezzel kezdeni: az elbeszélései pont olyan szépek, emberiek és néha fájdalmasak, mint a regényei.
Avery Corman 1977-ben megjelent regénye korszakalkotó mű: amerikai szerző azelőtt még soha nem nyúlt ilyen élesen a válás kényes, mégis mindennapi témájához. A két évvel később elkészült, öt Oscar-díjat nyert film Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével még tovább növelte a könyv népszerűségét, és a világ számos pontján megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját.
Humorosan, lazán tálalt könyv, amely ugyanakkor elgondolkodtat és mélyre ás az érzelmeinkben. A történet kiindulási ötletes, a könyv pedig végig izgalmas marad, kíváncsian várjuk, kivel mi történik a végére.
A chilei írónő leghíresebb és legnépszerűbb műve a Kísértetház. A kötet igazi családregény: a Trueba família életét követhetjük nyomon a XIX. század végétől kezdődően a XX. század második feléig, és megismerhetjük Chile fontosabb történelmi eseményeit is.
Egy férfi – két család, a legrövidebben talán így lehetne összefoglalni Joanna Trollope bemutatkozó regényét. Olvasás közben végig Jodi Picoult regényei jutottak eszembe, mert ahogyan ő, Trollope is egy nem hétköznapi, mégis bárkivel megeshető történetet dolgoz fel.
A chilei írónő az 1700-as évek végének haiti-i, illetve New Orleans-i rabszolgatartó társadalmáról mesél. A két főszereplő egy rabszolganő és a gazdája, de a könyv valójában sokszereplős családregény, mert a főszereplők szerteágazó családi és ismerősi körének életét is nyomon követhetjük.
Egy tizenéves, vajdasági magyar lány családjának története ez: kivándorolnak Svájcba, ahol új életet kezdenek, de még sokszor hazalátogatnak a nagyszüleikhez és a rokonaikhoz. A volt Jugoszlávia területén azután ismét kitör a háború.
Ismét egy, a már ismert tematikára felhúzott nagyregény: harmincas évek vége, II. világháború, gyilkos indulatok, őrült antiszemitizmus, gyülekező sötét fellegek Németország irányából, majd a háború extatikus képei, munkaszolgálat, fokozódó rettenet, holokauszt, és persze a mindent elsöprő szerelem. Címszavakban ezt kínálja Julie Orringer amerikai írónő első regénye.
Mi a viszonyunk apánkhoz, akár élő, akár holt? Megbocsáthatunk-e valaha a szüleinknek, és ha igen, hogyan? Mi a viszonya az életnek a halálhoz, és nekünk mi közünk hozzájuk? Mi a teendő nagy szövegkorpuszokkal, ha már egyszer összehordtuk őket? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Balla D. Károly új könyvében. De hogy mi kapunk-e a fenti kérdésekre válaszokat, vagy csak a szokásos válaszokra fogunk újabb kérdéseket kapni, már más lapra tartozik.
Napjainkban az igényes széppróza területén úgy szaporodnak a családregények, miként a lektűrirodalomban a vámpírtörténetek. Lassan nem tekinthető valamirevaló írónak, aki még nem rukkolt elő egy klasszikus családregénnyel, a belső borítóján családfával. Pontosan ilyen könyv Grecsó Krisztán új regénye is.
