Scalzi napjaink egyik legjobb sci-fi írója, mert egyszerre szórakoztató és mély, könnyed és mulatságos. A legújabb novellái általában valamilyen poénra vannak kihegyezve, de emellett elgondolkodtatóak is, és mindegyik Scalzi kimeríthetetlen fantáziájáról árulkodik.
Rengeteg író nem tud jó párbeszédeket írni, Scalzi viszont talán ebben a legjobb: ha a könyvében két ember beszélget, akkor ott feszültség van. Mindkettő mást akar, mindkettő mást tud, mindkettőnek más a múltja és a jövője – csak egy adott pillanatban, az adott beszélgetés erejéig látunk bele kettejük sorsába és kapcsolatába. És Scalzi ezekben óriási, fantasztikusan érdekes, reális és sokat adó dialógusai vannak – nem csoda, hogy a novellái közül is sok egy-egy beszélgetés átirata.
Az első két novella a Vének háborúja világában „játszódik”, bár cselekménye egyiknek sincs. Az első Perry egy előadásának átirata, amit még katonaként egy gyarmaton tartott, a másik pedig Jane naplója, amit az emberi testbe való áttöltése előtt írt. Aki nem olvasta a Vének háborúja-sztorikat, annak ez nem sokat mond, aki viszont igen, az tudja, hogy ők a regénysorozat főszereplői, és bár semmi különöset nem csinálnak, a két novella ad néhány plusz színt, ecsetvonást a regényekben felrajzolt világhoz.
A kötet azonban nem ezektől jó, hanem az utánuk következő rövid, „ötperces” novelláktól, amiket mi, magyarok Örkény után inkább „egyperceseknek” mondanánk, még ha legtöbbjük kicsit hosszabb is, mint az Egypercesek legtöbbje. Van itt minden: limonádét áruló fiatalok, a szuperintelligens joghurt és a mesterséges intelligencia világuralma, szuperhősök ügynökei és szupergonoszokra specializálódott biztosítók. A legtöbbször azonban Scalzi kedvenc témája szerepel: az emberek és az idegen fajok együttélése. Milyen direktívákat fogalmaz meg a szupermarket vezetősége, ha a vásárlók egy része nem az emberi fajba tartozik? Milyen ünnepeket vesznek át az idegenek az emberektől, és a saját „nemzeti” ünnepeiken milyen viselkedést kell tanúsítaniuk a nagykövetségen velük dolgozóknak? Milyen lehet egy „vegyes” fajú gimnáziumban érettségizni? És még sok más hasonló téma jön elő a novellákban, és szinte kivétel nélkül mindegyik egy gyöngyszem.
Mindenféle műfajt, stílust, írói eszközt felvonultat a novellákban: van itt interjú, nyílt levél, belsős jelentés, sőt még vers is, bár ez utóbbi nem tudom, minek, nem nagy szám. Mindenesetre változatos, szórakoztató és nagyon magas színvonalú történetcsokor ez, ékes tanúbizonysága annak, hogy Scalzi nem véletlenül lett felkapott író a Vének háborújával.
Van, aki kizökkentőnek tartja, de nekem nagyon tetszik az a trend is, hogy pár sorban mesél mindegyik novellájáról. A keletkezéséről, az ötletéről, hogy hogyan fogadta a közönség, vagy hogy milyen hatással volt a szerző életére. Ezekből az is kiderül, hogy Scalzi mekkora geek, milyen „celebekkel” barátkozik, milyen az élete, még a youtube videóra is hivatkozik, ahol ő és Whil Wheaton felolvassák az adott novellát…
Az ilyen metapoénoktól egy újabb szintre kerül az egész novellasorozat, ha lehet, még szórakoztatóbb és érdekesebb lesz olvasni. Egyszóval nagyszerű kötet ez, egy nagyszerű írótól, ami fantasztikus szórakozást nyújt a maga kis nyúlfarknyi szösszeneteivel, amelyek között igazi gyöngyszemek is akadnak. Kár, hogy nem csak maguk a történetek, hanem az egész könyv is rövid…
John Scalzi: Vének történetei és más írások
Agave Kiadó, 2016.