Gazdaságos Munkatárs: A Tesco-titok I-II.

Gazdaságos Munkatárs: A Tesco-titokA könyv leginkább azzal foglalkozik, ki hogyan tud lopni az áruházból. Ez alaposan körül van járva, lopnak a vásárlók, lopnak a dolgozók, az igazgatók, mindenki. A szerző próbál alapos lenni és minden körből felmutatni tolvajokat, pedig a helyzet nagyon egyszerű: a Tesco biztonsági rendszere mindent lefed, de annak minden részét emberek működtetik. És persze minden szinten van, aki lopni kezd – de ettől még a könyv tanulsága nem az, hogy a rendszer rossz, vagy hogy az emberek javíthatatlanok. Figyeljük meg, hogy a könyv csupa lebukásról szól – a tanulság szerintem pont az, hogy eddig mindenki lebukott előbb-utóbb, vagy legalábbis a Tesco cégnek mindenhol sikerült egy bizonyos szint alatt tartani a lopásból származó veszteségét.

A másik fő témakör a dolgozókkal szembeni embertelen bánásmód, általában az igazgató részéről, de ez nyilván nem Tesco-specifikus téma, máshol is vannak állat módjára viselkedő kiskirályok, nem csak az áruházban.

A harmadik téma a vásárlók átverése. Ezek viszonylag közismert dolgok (részben talán ennek a könyvnek köszönhetően lettek azok), átcímkézett áruk, lejárt szavatosságú ételek, és a vásárlás pszichológiája, akciók, legolcsóbb termékek és így tovább, de szerintem a könyv nélkül is nyilvánvaló, hogy rosszabbul jár, aki birka módjára vásárol.

A negyedik téma pedig a törvények be nem tartása. Nem fizetik ki a túlórákat, nem fizetik ki a biztonsági őröket, az ételekkel kapcsolatos szabályokat pedig páros lábbal tiporják. A Tesco viszont olyan sokat tejel mindenfelé, hogy az állami hatóságok szemet hunynak mindezek felett – erről a témáról viszont nem a Gazdaságos Munkatárs fog hiteles tényfeltáró könyvet írni, ez csak vádaskodás.

Kétségtelen viszont, hogy a könyv vicces. A megfogalmazás is, a szerző vicces hasonlatokkal és poénokkal dobja fel a könyvet, és a maga témafelvetés is inkább paródiára hasonlít. El lehet lopni például az árut az áruházból is, ennél is hatékonyabb viszont, ha be sem érkezik oda, csak papíron, egyébként pedig a kamion tesz egy magánjellegű kört a megmaradt raklap sajttal. Vicces az igazgató is, aki a játékokat a saját játékboltjában adja el, viccesek a halak, a pékek, a részeg osztrák turisták, GM a könyv összes szereplőjéből hülyét csinál.

A második rész (A csúcsgórék támadása) alapvetően egy igazgató beszámolóján alapul. Sajnos az első részhez semmi érdekeset nem tesz hozzá egy-két érdekesebb lopás történetén kívül, úgyhogy kihagyható, bár amilyen rövid, könnyen hozzá is olvasható az elsőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .