Balatoni szívhalászat – Magyar írók novellái

Kőrössi P. József aktuális válogatása meglehetősen negatív képet fest arról, milyen élményei és gondolatai voltak a magyar íróknak a Balatonról. A könyvben egymást után haláloznak el a szereplők, tél van, szegénység, magához a tóhoz pedig sokszor el sem jutunk a történet során.

Eötvös Károly például nagyon szépen ír Tihanyról, a hegy oldalába elvonult remetéről, a füredi fürdőről vagy a badacsonyi kirándulásról, de ennyi erővel az Alföldről is írhatott volna, ott is lehet kirándulni, a nyolc elbeszélése közül alig 2-3 kötődik ténylegesen a vízhez. Mikszáth Kálmán turisztikai témájú publicisztikát írt a Balatonfüredi vendégfogadásról, a tóhoz ennek sincs sok köze sajnos.

Krúdy Gyula lett ezért az első olyan szerzője a kötetnek, aki az általam várt varázst megteremtette. Egyrészt mert irodalmi szempontból is magasabb minőséget képvisel, Jókai Mór és a csopaki tanítónő története például gyönyörű, másrészt mert az írásai sokkal jobban kötődnek magához a vízhez: bibliai szépségű férfiak eveznek a kompon, hajadonok halásznak szíveket a vízből az esti táncmulatsághoz.

Pick Béla beszámolójával csak az oldalak lettek többen, Laczkó Géza története szép, de a fagyos télen játszódik, Kosztolányi Dezső írása viszont nyári történet, csak örömet nem szerez – a kötetnek a ez része sem éppen a felhőtlen nyári örömökről szól.

Vaszary Gábor és Palotai Boris mesél végre valóban olyan történeteket, amelyek közvetlenül a nyári Balatonról szólnak: a tó mellett szövődő szerelmekről, illetve a nyaralás örömeiről, Krúdy mellett nekem ők voltak a kedvenceim a kötetből. A kötet végén Ignácz Rózsa novellája alig-alig kapcsolódik a Balatonhoz, Galgóczi Erzsébeté sem, Örkényé igen, de elég rémes történet.

Valószínűleg az volt a baj, hogy a könyvben a gyerekkori olvasmányaim folytatását vártam. A Kis-Balatonon játszódó Tüskevár és Téli berek folytatását, a Fantasztikus nagynéni-sorozat folytatását, és általában vidám, nyári, szerelmes hangulatot. A kötetbe válogatott novellákat jó szívvel tudom ajánlani, mert szépek, emberiek, megindítóak – de tudni érdemes, hogy egy-két kivétellel a legkevésbé sem vidámak.

Kőrössi P. József (összeáll.): Balatoni szívhalászat – Magyar írók novellái
Noran Libro Kiadó, 2012.