Jonathan Beet és a kallódó lelkek: A halott ember tava

Jonathan Beet: A halott ember tavaA könyv valószínűleg egy sorozat első része, amelynek írójáról semmit sem lehet tudni, sem a további részekről, és mivel fordító sincs megadva, vélhetően magyar íróval van dolgunk.

Jonathan Beet szülei és legjobb barátja egy autóbalesetben vesztették életüket. A balesetet a fiú ugyan túlélte, de azóta nem a régi önmaga. Látja a szellemeket, ráadásul a legjobb barátja, Charlie sem kelt át a túlvilágra, hanem ott kísért mellette és folyton bajba keveri. Az összetűzéseik miatt Jo-ról elkönyvelik, hogy nem épelméjű, hasadt személyiség, ezért a fiú kénytelen beköltözni a spanyolországi Catalina Perro elmegyógyintézetbe.

A mostani Young Adult regények között újdonságként hat, hogy végre egy fiú a főszereplő, bár a fülszöveggel ellentétben nem 20, hanem csak 17 éves. Az alapötlet is érdekesnek tűnik, szellemek, elmegyógyintézet, gyilkosság, romantika, szinte minden adott lenne, hogy egy jó könyvet kapjunk. Mégsem ilyen egyszerű a dolog: a történet nehezen indul be, és a főszereplőnek is meglepően gyerekes gondolatai vannak.

Azonban amikor már kezdenénk lemondani a könyvről, valami mégis elkezdődik: az intézet területén nem minden az, aminek látszik. A csillogó kirakat ellenére az orvosok és a tanárok nem túl emberségesek, az ápolók felületesek és mindezek tetejébe egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, aminek következtében egyre több halott lány szelleme bukkan fel Jo körül. A szellemek visszaemlékezései nagyon jók, élethűek és rémisztőek, és azért a jelenben is történnek meglepő és hátborzongató események. A végén pedig kapunk egy kisebb pofont, amikor az összefüggéseket megtudjuk, és az is jó pont, hogy a fiú nem old meg minden problémát. A gyilkos kiléte viszont elég nyilvánvaló: vannak ugyan próbálkozások másra terelni a gyanút, de ezek nem túl hitelesek.

A történet képes lekötni annak ellenére, hogy elég sok klisé maradt benne így is. A sorozatgyilkosos történetszál jól van megírva, bár túl részletesek és durvák egyes részei, a könyv inkább a fiatal felnőtteknek való, akik viszont reméljük, nem találják a főszereplő gondolkodásmódját, logikáját túl gyermetegnek. A szereplők is sablonosak, és alig kapunk róluk információkat, még Charlie-t és Cléo-t sem ismerjük meg igazán, csak a történet előremeneteléhez szükséges alapokat, azokat is csak olyan oldalról, ahogy Jo bekategorizálta őket.

Annyi minden szól ellene, de valami mégis van ebben a könyvben, ami megfogja az embert. Egy érettebb főszereplővel, egy kicsit jobban és hitelesebben kidolgozott történettel még a folytatás is érdekes lehet. Ha ez valóban egy fiatal, magyar író első könyve, akkor azt mondanám, hogy van benne fantázia: jobban ki kell még forrnia magát, de azért jó úton halad.

Jonathan Beet és a kallódó lelkek: A halott ember tava
Egmont Kiadó, 2012.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .