Különleges kötet az Agave Kiadó Simenon életmű-sorozatának tizenharmadik tagja, ez ugyanis a legelső Maigret-sztori, amit a szerző papírra vetett, ráadásul most először olvashatjuk magyarul.
A regény 1931-ben jelent meg először, és a szerző eredetileg csupán néhány részt tervezett a sorozatból. Tizennyolc rész után búcsút is akart venni tőle, később azonban, engedve a rajongói nyomásnak, visszatért az aranytojást tojó tyúkhoz. Összesen 75 regényt és 28 novellát írt, amelyek bármelyikével kezdhetjük az ismerkedést, hiszen az egyes történetek között nincs összefüggés. Maigret alakja is csak lassan bontakozik ki előttünk – én ettől az első résztől vártam részletesebb bemutatást, de semmivel sem lehet többet megtudni róla, mint a későbbiekből.
A történet szerint az Első Bevetési Csoport oszlopos tagját, Maigret felügyelőt arra kéri az Interpol, hogy fogjon el egy Párizsba tartó bűnözőt, akit mindenki csak Pietr, a lettként ismer, és akit több ország hatóságai is üldöznek. Követik őt a hotelbe, ahol megszállt, a nyomozás azonban különös fordulatot vesz, mikor értesítik őket Pietr holttestének felfedezéséről… Maigret lázas macska-egér játékba kezd, amelyet csak tetéz, hogy a megfigyelés közben a társát is meggyilkolják.
A határokon átívelő nyomozásban Maigret is fiatalabb és a történet is akciódúsabb. A regény a két világháború között játszódik, és Maigret szokás szerint elmerül, ezúttal a párizsi alvilág legsötétebb bugyraiban az ópium és kábítószerek kereskedői közé. A megoldás pedig igazi simenoni munka, annyira logikus, hogy az olvasó a fejét veri a falba, miért nem gondolt rá korábban.
Ajánlom a regényt a sorozattal még csak ismerkedőknek, de a régi motorosoknak is. Nem ez a szerző legjobb Maigret-története, ugyanakkor összetett és jól felépített, kellemes kikapcsolódást jelent, ráadásul egy igazi klasszikus, a helyét ma is megálló krimi.
Georges Simenon: Maigret és a furcsa idegen
Agave Könyvek, 2014.