Egy megfelelő magasságban felrobbantott atombomba minden elektromos eszközt tönkretesz Amerikában, és ezzel eljő az apokalipszis – sablonos történet, a különlegességét az adja, hogy az Egyesült Államok vezetői egy időben komolyan számoltak azzal, hogy mindez akár meg is történhetett volna.
A szerző az EMP bombák szakértője, és az USA kongresszusi képviselőivel egyetértésben egy időben reális veszélynek érezte, hogy ilyen módon megtámadhatják az Egyesült Államokat. Az előszót író Newt Gingrich legalábbis kellően magas szintű politikus, olyan súlyt és komolyságot ad a témának, hogy ezt simán el is hiszem nekik – de maga a regény ettől még nem lett jó.
Egy Amerikában játszódó apokaliptikus regénynek olyan elődökhöz kellene felnőnie mint a Végítélet vagy Az út – de ez a nyomukba sem ér: a pusztulás teljessége és a dráma nagysága össze sem hasonlítható azokéval. Itt például először csak a főszereplő telefonja kapcsol ki, John egy ideig azt hiszi, hogy az akkumulátor merült le. De mivel a kislánya CD-lejátszója is ugyanakkor kapcsolt ki, később pedig az autója sem indul el, lassan gyanakodni kezd, ahogy a kisváros többi lakója is. A regény legnagyobb hibája, hogy innentől kezdve az összes sablonos lépést előre látja az olvasó és a könyv semmilyen érdekes fordulattal nem szolgál. Mivel se autó, se repülő nem áll rendelkezésre, a hegyekben fekvő kisváros elszigetelődik a többi településtől. A lakók egyre durvább fosztogatásba kezdenek, mire a városka vezetői háborús törvénykezést hirdetnek ki. Lassan minden elfogy, az élelem, a gyógyszer, a cigaretta, járványok ütik fel a fejüket… Még szerencse, hogy a főszereplő John személyében egy veterán katona és hadtörténész professzor is lakik a városban, aki gyorsan rájön, hogy mi történt és mindig tudja, mi a teendő…
A szerző megpróbálja ezt a fajta apokalipszist érzékletessé és átélhetővé tenni, és tulajdonképpen sikerül is neki, csak az eredmény unalmas lett. Minden csak fokozatosan, lassan történik meg: lassan fogy el az étel, a szereplők egyre rosszabb minőségű kaját esznek. Ennél is gyakrabban van szó a cigarettáról: szálanként lehet követni, ahogy John elszívja őket. Valóban szörnyű ez a világvége, hiszen a szereplők nem tudnak többé cigarettázni! Sőt, mivel nincs meleg víz, a szereplők egy idő után ápolatlanná is válnak!
Más apokaliptikus történetek jellemzői is felbukkannak, például az egész történet kiindulópontja egy atombomba, de van járvány, fosztogató csapatok és kannibalizmus is, éppen csak zombik nincsenek (sajnos). De a kisváros lakói ezek mindegyikével bátran és kultúrember módjára szembenéznek, és bármennyien halnak is meg, fenntartják a kisvárosi civilizációt. Csakhogy a jó apokaliptikus regényeknek általában az a kiindulópontja, hogy a civilizáció összeomlik – itt viszont a szereplők hősiesen fenntartják azt, ami derék amerikai állampolgároktól szép teljesítmény, csak éppen regénynek soványka.
Szokás szerint ez a könyv is egy trilógia első része – a következő két részben az egyesült államokat mint országot is újjáalakítják, remélhetőleg ezt is a történelmi tapasztalatokat figyelembe véve, kultúremberek módjára teszik majd.
William R. Forstchen: Egy másodperccel később (John Matherson-sorozat, 1. rész)
21. Század Kiadó, 2016.