Újabb hipnotikus erejű mesét írt a svéd pszichológus a gyerekek altatásának elősegítésére: a Bendegúz folytatásában ezúttal egy elefánt-kislány érzi úgy, hogy mennyire álmos, és mennyire szeretne elaludni, most azonnal.
Maga a történet nagyon hasonló az előző részhez: abban egy álmos kisnyúl ballagott keresztül a mezőn, ebben pedig egy álmos kiselefánt ballag keresztül az erdőn, hogy végre el tudjon aludni. Ella is nagyon fáradt, és ő is jópofa dolgokkal találkozik az útja során, akik mind-mind segítenek neki ellazulni. Érdekesség, hogy Bendegúzzal szemben őt már nem csak élőlények segítik az elalvásban, hanem egy álomhozó lépcső, egy fáról lehulló falevél, sőt egy langyos vizű patak is, akik mind megnyugtatják és segítenek neki álomba merülni.
A gyerekek számára tehát egy újabb kellemes, ellazító esti mese, a szülők számára viszont az is érdekes, hogy a szerző továbbfejlesztette a felolvasáshoz adott tanácsait. A Bendegúzhoz még viszonylag szigorú útmutatót adott a felolvasáshoz, hol kell lassan, hol hangsúlyosan olvasni, hol kell ásítani és hol beépíteni a gyerek nevét. A szerző nyilván az első rész megjelenése után kapott visszajelzésekre reagál: a lassú/hangsúlyos stílus megmaradt, de más szempontokat már lazábban kezel. Például ha a gyereket zavarja, hogy a nevét hallja, esetleg két gyereknek olvasunk egyszerre, akkor nem muszáj behelyettesíteni a neveket. Többször is érdemes próbálkozni a könyvvel, ha elsőre nem működik – és így tovább, érdekes, ahogy a tapasztalatok, visszajelzések segítségével egyre hasznosabb tanácsokat ad. Egy másik ilyen tanács, hogy olvassuk el a könyvet előre, így megelőzhető például, hogy hangosan felnevessünk a Szendergő Szőrpocok neve hallatán, vagy hogy ne lepődjünk meg, amikor maga Bendegúz is szembejön Ellával az erdőben, és átad némi álomport, amit Ásító Pepítótól kapott.
Az illusztrációk ismét nagyon szépek, ugyanúgy Agócs Írisz készítette őket, és az egész könyv ugyanolyan igényes kiadású. A fordítás is jól sikerült – érdekes, hogy a mondatok nyelvtanilag nem mindig szabályosak: “(…) mondja Álmos Ella, és becsukja mindkét szemedet” – de ez nyilván nem hiba, hanem az álmosító hatás eléréséhez szükséges.
Kész csoda lett volna, ha pont ebből nem lenne trilógia: lesz egy harmadik része is a sorozatnak. Szerencsére a könyvek függetlenek egymástól, Ella története akkor is kellően álmosító, ha Bendegúzra még nem aludt el a család. A könyv nemzetközi sikerét mutatják a szülők által készített képek a könyvvel és alvó gyerekekkel (#therabbitwhowantstofallasleep), sőt a szöveg hipnotikus jellege magára a szerzőre is hatással van, ha a felesége felolvassa neki…:
Carl-Johan Forssén Ehrlin: Szép álmokat, Ella!
Kolibri Kiadó, 2016.