Útikönyv és esti mese egyszerre, elképesztően szép rajzokkal. Bartos Erika új sorozatának első része a szórakoztatás mellett kedvet csinál és útmutatást ad Buda tornyainak meglátogatásához gyerekekkel.
A szerzőtől megszokottan nagyon igényes kiállítású könyv alaptörténete, hogy az óvodás Brúnó családja Budapestre költözik, és amíg a szülők rendbe rakják a lakást, Brúnót rokonok és ismerősök gondjaira bízzák. Azok pedig Brúnóval és a saját gyerekeikkel együtt kirándulni mennek, és módszeresen bejárják Budapest látványosságait, ebben az első részben például Buda tornyait. A könyv fejezetei Brúnó egy-egy ilyen vendégségéről szólnak, amikor a rokon családdal együtt bejárják a Budai Várat (erre több napot is rászánnak), a Gellért-hegyet, Óbudát, a Kopaszi-gátat és így tovább. Mivel ezek több napos vendégségek, a fejezeteken belül is elkülönülnek a reggeltől estig tartó részek, így a rendelkezésre álló időtől függően olvashatunk fel a könyvből hosszabb vagy rövidebb részeket a gyerekeknek.
A könyvben az épületek rajzai rendkívül részletgazdagok, a szerzőnek döbbenetes munkája van bennük. Öröm nézni őket olvasás közben, akár el is lehet veszni a részletekben – láttam már szépen megrajzolt gyerekkönyvet, de ilyet még nem, tényleg elképesztő. A szereplők viszont a szerzőtől már megszokott stílusban (egyszerűsítve) vannak lerajzolva, ez néhol vicces kontrasztot jelent a részletgazdagon megrajzolt épületek mellett, de ez egyáltalán nem zavaró. Különösen vicces a borostás, ezért kissé ápolatlannak és leharcoltnak tűnő Keresztapa, aki láthatóan nem tud lépést tartani a három gyerekével, folyton lemarad tőlük, sőt egyszer lifteznie kell, mert a lépcsőzést már nem bírta a fiúkkal…
A vendéglátó szülők a kirándulások után otthon is csinálnak programokat a gyerekeknek, társasoznak, állatoznak, főznek, közben összevesznek és kibékülnek. A gyerekeknek ezek a megszokott ismerős hangulatot adják – ahogy az Anna, Peti, Gergő-sorozatból megszokhattuk. A könyv értelemszerűen annak a folytatásának tekinthető, már csak azért is, mert az Anna, Peti, Gergőben is bejárt a család jellegzetes budapesti helyszíneket, mint a János-hegy vagy a Hajógyári-szigeti játszótér, ez a könyv annyiban más, hogy kifejezetten a látványosságokra koncentrál.
Érdemes észrevenni, Bartos Erika mennyire odafigyelt, hogy testi fogyatékos szereplői is legyenek a könyvnek: az egyik rokon kislány például siket, akivel jelbeszéddel beszélnek a szülei, az egyik szomszéd kerekesszékes, továbbá Brúnót elviszik a Láthatatlan Kiállításra, és néhány vakoknak készült kültéri maketthez is.
A könyvnek van néhány jelentéktelen hibája, ami a Budapestet ismerő olvasóknak feltűnhet, például a sok mosolygó ember a BKV-n – a budapesti járatokon az emberek nem szoktak mosolyogni… Az pedig ténybeli tévedés, hogy “a budapesti járatok közül a négyes-hatos villamoson utazik a legtöbb utas” – természetesen nem azon, hanem a 3-as metrón. A felsorolt látnivalók és játszóterek közül pedig nagyon hiányzik a Gellért-hegy hátulján levő Vukos játszótér – nyilván szerzői jogi akadálya volt, hogy szerepeljen a könyvben, az olvasók számára viszont veszteség.
Ezzel együtt a kötet egyszerre kiváló mesekönyv, idegenvezető és kedvcsináló a leírt kirándulásokhoz. Pont annyi információt közöl, ami egy gyereknek még befogadható és érdekes lehet, ráadásul a leírt programok konkrét, jól kidolgozott, nem túl fárasztó útitervek is egyben. Mindezt megkoronázzák a hihetetlenül szép rajzok – a kötetet ezért minden budapesti, gyerekes család számára ajánlom. A könyvhöz készült egy kedvcsináló videó, ezt is érdemes megnézni:
Bartos Erika: Buda tornyai (Brúnó Budapesten-sorozat, 1. rész)
Móra Kiadó, 2017.