Steve Jobs életrajzi kötete kellemes meglepetést okozott: nem elfogult, nem esik túlzásokba, szórakoztató, valamint pontosan kiderül belőle, milyen vezető és milyen ember volt.
A könyv elsősorban nagy mennyiségű interjún alapszik, amelyekben mások mesélik el a Jobs-szal közös történeteiket, majd ezekre ő maga is reflektál. A szerző számtalan ismerőssel, családtaggal, üzlettárssal, versenytárssal beszélgetett, majd az ott hallott információk alapján, sőt sokszor közvetlenül azok felidézésével írta meg a könyvet.
Az első meglepetés, hogy a legkevésbé sem próbált meg szépíteni azon, amit hallott, ellenkezőleg, akkor is a hitelességre és a pontosságra törekedett, ha az Jobsra nézve kellemetlen volt. Büdös volt, arrogáns és erőszakos – tulajdonképpen egy igazi seggfej, ugyanakkor szükség szerint érzékeny is tudott lenni, és persze nagyon okos volt. Az összkép viszont annyira kedvezőtlen, a jó tulajdonságai annyira nincsenek előtérben a könyvben, hogy nehéz megérteni, végül is hogyan tudtak emberek együtt dolgozni vele. (Neki magának persze bizonyos értelemben könnyű dolga volt, miután 30 évesen dollármilliomos és az Apple-t kivéve mindenhol egyből vezérigazgató lett.)
A könyv kellőképpen részletes, több évtizedes távlatból is szemléletesen ír meg történeteket, a szerző láthatóan rászánta az időt és energiát Jobs életének pontos feltérképezésére. A technikai részleteket is pontosan, ugyanakkor közérthetően írja le, itt-ott azonban hajlamos túlzásokba esni – bár ha sok időt töltött Steve Jobs társaságában, ezen tulajdonképpen nincs mit csodálkozni. A sokféle nézőpont ütköztetése is jó megoldás, más kérdés, hogy az Apple és a Microsoft vállalati filozófiái közötti ellentétet a kelleténél többször is bemutatja. Ez egyrészt szerkesztési hiba, másrészt 2010. után nem túl releváns kérdés, bár az tény, hogy Jobs életének meghatározó része volt.
Szintén nagyon kellemes meglepetés belátni a színfalak mögé, ha csak utólag is, és megtudni, milyen ötletek, milyen módszerek vezettek a sikerhez, illetve hogyan szúrták ki a létező piaci réseket az Apple-nél. Jobs elhivatottsága is érdekes, hogy még a kórházi ágyán is a lélegeztető dizájnját akarta egyszerűsíteni…
A betegségéről viszont a szükségesnél több személyes részlet van a könyvben – az adott időszakban ez releváns hír volt az Apple cég jövőjével kapcsolatos spekulációk miatt, személyesen azonban már sokkal kevésbé érdekelnek Jobs hasnyálmirigy-rákjának a részletei. A rajongóknak esetleg érdekes lehet tudni a sok ködösítés magyarázata (Jobs nem a cég miatt titkolózott, hanem személyesen nem kívánt a betegségével törődni), a könyvben viszont a bizalmas orvosi információk is túlzottan részletezve vannak.
A youtube-on természetesen megtekinthetőek Jobsnak a könyvben említett szereplései, illetve az Apple reklámjai is, például az 1984-es Macintosh-videó vagy az iPhone bejelentése, érdemes olvasás közben megkeresni őket.
A könyv elején még jó arányban szól egy-egy fejezet Jobs magánéletéről, a közepétől azonban a család eléggé háttérbe szorul, a jelek szerint egy jól működő házasságról nem sokat lehet írni (vagy a csak vezetéknevén emlegetett feleség volt zárkózottabb beszélgetőpartnere a szerzőnek). Az utolsó fejezetek egyike azonban a gyerekeiről szól, és ez az egyik legérdekesebb rész, mert egy szinte teljesen új oldalát ismerhetjük meg.
A könyv tehát kellemes csalódás szinte minden szempontból, de leginkább azért, mert az istenített cégvezérről reális képet nyújt, ami mégis érdekes és magával ragadó.
Walter Isaacson: Steve Jobs
HVG Kiadó, 2011.