Humorosan, lazán tálalt könyv, amely ugyanakkor elgondolkodtat és mélyre ás az érzelmeinkben. A történet kiindulási ötletes, a könyv pedig végig izgalmas marad, kíváncsian várjuk, kivel mi történik a végére.
Alice egy edzőtermi baleset után arra eszmél, hogy elfelejtette élete utolsó 10 évét. Emlékei szerint még mindig 1998 van, ő pedig éppen első babáját várja hőn szeretett férjével. Azonban rá kell ébrednie, hogy 2008-ban, 39 évesen ő már egy elfoglalt, három gyerekes anyuka, aki éppen válófélben van a férjétől, nem jön ki a nővérével, és nem érti, mit kedvelhet a jelenlegi barátain. A történetben nem csak Alice életét ismerjük meg, hanem beleláthatunk a nővére életébe is a pszichológusának írt leveleken keresztül, valamint fogadott nagymamája és ezáltal a családja életébe is egy, a mama által írt blogon keresztül.
Érdekes látni, ahogy a fiatalabb, naivabb Alice hogyan áll hozzá az “új életéhez”, hogyan birkózik meg az ismeretlen örömökkel, gondokkal, hogyan fedezi fel újra az életét: gyerekzsúrok, háztartás, szülői munkaközösség, sok szervezés, sok türelem. Új perspektívából látja a dolgokat, nem befolyásolják a berögződött gondolatok, új lappal indulnak a kapcsolatai is. Hiányzik a tapasztaltabb énje, azonban pont ezért optimistábban tud a dolgokhoz állni. A legnagyobb változáson a férjével és a nővérével fenntartott kapcsolata esik át. Korábban mindkettőtől elhidegült, azonban most kap egy újabb esélyt arra, hogy előítéletek nélkül hallgassa meg őket és túl tudjon lépni az évek alatt felgyűlt problémákon. Sok kérdés, amit a jelenlegi életével kapcsolatban nem ért, elgondolkodtató az olvasó számára is. Ilyennek képzeltük magunkat 10 évvel ezelőtt? Az akkori énünk vajon mit szólna most hozzánk? Azért voltak megingások, mert Alice egy 29 éves nőhöz képest is túl naiv és tudatlan. Olykor idegesítőek az olyan kérdései, hogy vajon mit ehetnek a gyerekek? Mi az a szülői munkaközösség? És teljes mértékben elhiszi, amikor a kisfia “sunnyogva” azt mondja neki, hogy iskola előtt is a tévé előtt szokták tölteni a reggeleket, holott teljesen egyértelmű az egész szituáció az olvasó számára is, de neki mégsem esik le. Az ilyen apróságok azért belerondítanak a történetbe, de végtére is ez egy laza, kikapcsolódásra alkalmas könyv, nem kell annyira komolyan venni.
A többi szereplő is valósághű személyiség, valós problémákkal. A férj rengeteg sértettséget hordoz magában, fáradt, megkeseredett. A nővér hiába vágyik saját gyerekre, a férjével belefáradtak a reménykedésbe és a rettegésbe. Talán ő a legjobban szerethető karakter, és érdekes figyelni, ahogy kezd újra kinyílni a testvére felé, ahogy újra kezdenek egymásra találni. A gyerekek sokan vannak, sok a zsivaj és sok a nyűg, de mégis látszik az irántuk érzett szeretet is. A nagymama az élete utolsó szakaszára készülődik, amikor megismerkedik egy olyan férfival, aki az élet minden pillanatát próbálja kihasználni, és a két ellentétes szemlélet vicces helyzeteket szül.
A történetet jól vezeti végig az írónő, apró felfedezések, újabb ismeretek által értjük meg a szituáció egészét. Örülök, hogy nem volt egyértelmű, hogy az új Alice a régivel való összeolvadás után milyen döntéseket fog hozni. Biztosan minden olvasó felteszi majd kérdést, hogy mi lenne, ha vele történne meg ugyanez, ha ő felejtené el az elmúlt 10 évet. Sokunkat megdöbbentene, amit most látna, magukra ismerni azonban leginkább azok az olvasó fognak, akik megéltek már hasonló élethelyzeteket (hosszabb kapcsolat, gyerek, munka), változott már annyit az életük, hogy visszagondolva lássák a különbségeket. Kellemes, szívhez szóló történet. Aki olyan könnyű, szórakoztató könyvet keres, ami érzelmet, drámát és humort is tartalmaz, annak teljes mértékben ajánlom ezt a könyvet!
Liane Moriarty: Add vissza az életem!
Pioneer Books, 2012.
(x) A kötet megvásárolható 21% kedvezménnyel az Új Könyvek webáruházban!