David Benioff amerikai író, forgatókönyvíró, producer második regényének fülszövege megindító, mulatságos, sziporkázó és hátborzongató történetet ígér, miközben egy fiú férfivá érésének is tanúi lehetünk.
Benioff 1970-ben született New Yorkban, ez a második regénye. Első regényéből, Az utolsó éjjelből filmet is forgattak (amint valószínűleg ebből is fognak majd). Leginkább mégsem erről nevezetes, hanem arról, hogy ő az utóbbi évek legsikeresebb televíziós sorozatának, a Trónok harcának az alkotója, forgatókönyvírója és producere.
A regény első mondata: “Nagyapám, a késharcos még tizennyolc éves se volt, amikor megölt két németet.” Rögtön sejteni engedi, hogy a könyv cselekménye ennek a tettnek a részletesebb feltárása, körülményeinek kifejtése lesz. És valóban, a rövid bevezető után irány 1942 tele és a körülzárt Leningrád, ahol már a nagyapa egyes szám első személyű elbeszélése következik. Lev Benyov a regény cselekményének idején mindössze tizenhét esztendős és nincs túl jó helyzetben: ugyanúgy szenved a háborútól és az éhínségtől, mint a város bármely más lakója, de ő ráadásul zsidó is, sőt zsidósága még azok számára is feltűnő, akik nem antiszemiták, s ha mindez nem volna elég: sohasem volt még nővel.
Lev a történet kezdetén néhány barátjával mint önkéntes tűzoltó szolgál a Kirov nevű hatalmas leningrádi lakóházban, és egyik este halott német ejtőernyőst látnak az égből aláhullani. Természetesen kifosztják a holttestet, csakhogy közben a hatóságok rajtuk ütnek, s bár a többiek sikeresen elmenekülnek, Levet fosztogatás vádjával letartóztatják. A börtönben ismerkedik meg a magas, szőke, sportos és álladóan viccelődő nőcsábásszal, Koljával, aki dezertálás vádjával került be. Cellájukban készülnek a halálra, hiszen mindkettejüket kivégezhetik az ellenük felhozott vád alapján, azonban minden másképp alakul. A történet mese-jelleget ölt: egy szovjet ezredes lánya épp most házasodik és az esküvői tortához hiányzik tizenkét tojás. Az ezredes alkut ajánl: ha megszerzik öt nap alatt a tojásokat, ejtik az ellenük felhozott vádakat.
A küldetés borzalmasan nehéz, hiszen a városban az ostromgyűrű miatt éhínség van, tojást már régóta nem lehet kapni, a tyúkokat az összes háziállattal együtt (beleértve a kutyákat és a macskákat is) már réges-rég levágták és megették, egy fél hagyma valóságos lakoma, s ha valaki patkányt fog: ünnepel, de előfordul kannibalizmus is.
Lev és Kolja párosa legalább annyira abszurd, mint a szituáció, amelybe belecsöppentek, viszont kétségtelenül kiegészítik egymást, párbeszédeik gyakran komikusak, melyek sajátos opálos ragyogást adnak az egyébként sötét tónusú históriának. Nagy kedvvel vetik bele magukat a tojásvadászatba, viszont gyorsan kifogynak az ötletekből, miközben majdnem kannibálok áldozatai lesznek. Ezen túl minden véletlenszerűen történik, hőseink kilógnak a városból egy közeli településre igyekezve, melyről olyan hírek terjengnek, hogy ott még lehet tojást szerezni, és már csak sodródnak az eseményekkel, nem irányítják azokat. Eltévednek az úton, német katonák orosz kurváinak fészkébe jutnak, aztán partizánok fogságába esnek, innen meg német fogságba, de nem végzik ki őket, sőt a zsidó Lev egy német tiszttel izgalmas sakk-csatát vív.
A regény felépítése egyszerű, végig egy szálon, szigorú időrendiségben zajlanak az események (ami nem szokatlan az egyes szám első személyű elbeszélős írások esetén, de nézzük meg, hogyan oldják meg ezt például a kortárs amerikaiak, például Franzen). Vagyis írástechnikailag sem kényezteti el a szerző az ínyenceket, az összetett, komplikált történetek szerelmeseinek csalódniuk kell.
Ezen túl más rosszat nem lehet mondani a könyvről, van benne minden: rengeteg nyomorúság, a háború borzalmas képei, kannibálok, állatiasan kegyetlen németek, kurvák és partizánok, szexuális fűtöttség, rengeteg humor, némi altesti poénkodás, trágárkodás és egy lendületes, nem túl erős, de kétségkívül izgalmas, szórakoztató sztori.
David Benioff: Tolvajok tele
Fumax Kiadó, 2014.