Háromszoros olimpiai bajnok, két kislány édesapja, jogász, példakép: Kiss Gergő eddigi életműve minden elismerést és tiszteletet megérdemel. Az életrajza viszont unalmas, mert a konfliktusok és a drámák teljesen kimaradtak belőle.
Kiss Gergő életében ugyanis szinte minden ideálisan alakult, vagy legalábbis a könyvben nyoma sincs nehézségeknek. Gyerekkorában szerető család vette körül, és a lerobbant belvárosi környéken is mindenki kedvelte őt. A vízilabdában kezdettől fogva kiemelkedő sikereket ért el, lévén óriási termetű, szorgalmas és balkezes, így folyamatosan játszott a saját korosztálya mellett az idősebbek között is. Kiváló edzők foglalkoztak vele, akik a tanulmányaira is odafigyeltek, majd Guiness-rekorder lett a világ legfiatalabb felnőtt válogatottjaként. Tizenkilenc évesen megismerkedett a leendő feleségével, akivel boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatuk máig is tart, és közben született két gyönyörű kislányuk.
A könyv egyetlen, mozgalmasabb történetszála arról szól, hogy milyen sok csapatban játszott Gergő. Majdnem évente váltott csapatot külföldön és Magyarországon is: Olaszországból először tanulni jött haza, mert diplomát akart szerezni – kiváló hagyomány egyébként a vízilabdások között, hogy továbbtanulnak és diplomákat szereznek, miközben világraszóló sikereket érnek el. Kiss Gergő újságírást tanult, majd jogot, aztán ismét külföldi csapatokhoz igazolt, majd ismét hazatért. Némelyik egyesület megszűnt körülötte, némelyik tönkrement, mások viszont profin működtek végig – sokféle tapasztalatot szerzett a karrierje során.
Közben a válogatottal egymást követték a világversenyek: Európa-bajnokságok, világbajnokságok és olimpiák – ezeket is összefoglalta, de igazából egyikben sem mélyült el. A könyv végén pedig a most aktuális terveit foglalja össze: levezetés a Honvédban, üzleti és civil elképzelések. A könyvet Kiss Gergő családtagjainak és barátainak a hozzászólásai színesítik, ami nagyon jó ötlet volt, feldobják a könyvet, és profin illeszkednek az adott fejezet történetéhez.
Három újságíró is közreműködött a könyv megírásában, de a hangneme egységes maradt: egységesen kissé gyermeteg, mert túlságosan jófiús. A vízilabda a világ egyik legdurvább sportja, ehhez képest a könyv nélkülöz mindenféle vagányságot, Kiss Gergő szavai túl udvariasra és szolidra lettek polírozva. Kásás legalább ébresztett némi érzelmet az olvasóban, mert miközben pont ugyanilyen sikeres sportoló volt és Oroszlán Szonjával élt együtt, folyton szenvedett. Kiss Gergőről viszont az egyetlen, valóban életszagú történet, hogy akkor igazán jó fej, ha berúg, úgyhogy bár az eredményei, a diplomája és a családja csodálatra méltók, az életrajzát a kelleténél józanabbul diktálta le…
Kiss Gergő: Életem a játék
Libri Kiadó, 2014.