Amint a könyv elején a szerkesztői jegyzet is tisztázza, Thatcher életrajza eredetileg két részben jelent meg: az 1993-as kötetben a miniszterelnöki éveire tekintett vissza, majd 1995-ben jelent meg a gyermek- és fiatalkorát, majd a miniszterelnökségig vezető útját leíró The Path to Power. A kettőt összevonva és lerövidítve jelentették meg 2013-ban angolul, és ezt adta ki tavaly az Antall József Tudásközpont magyarul is.
A könyv tehát Thatcher gyermek- és fiatalkorával kezdődik: a szülei vállalkozók voltak és a helyi közéletben politikailag aktív polgárok, mindkettő alapvetően meghatározta a személyiségét és világnézetét. Már egész fiatal korában csatlakozott az édesapjához a politizálásban: rendszeres újságolvasó volt és aktivistaként részt vett a helyi választásokon. Az egyetemen is aktívan politizált, majd a munkába állása után nem sokkal, kisgyermekes anyaként lett a tory párt képviselőjelöltje – és nyert.
Ekkor még csak a könyv elején járunk, vagyis a kötet szinte teljes egészében a politikai pályafutására koncentrál. Nagyon alaposan beszámol minden jelentős eseményről és fordulatról, rengeteg kollégáját megnevezi és véleményezi, leírja, hogy mi történt, kivel találkozott és milyen döntések születtek. A kronológiai beszámoló hibája, hogy a rengeteg név és titulus ennyi idő után már veszít a jelentőségéből, például:
“1973 nyarán Ted [Heath miniszterelnök] többször is tárgyalt a TUC képviselőivel, arra törekedvén, hogy elnyerje beleegyezésüket a 3. lépcsőhöz.”
Ma már nem hiszem, hogy bármi jelentősége lenne annak, hogy 42 évvel ezelőtt “Ted többször is tárgyalt”, pedig a könyv ehhez hasonló beszámolókkal van tele, Thatcher az álláspontja és döntései mögötti elveket viszont szinte egyáltalán nem magyarázza el. Természetesen számtalan más kötet megjelent már a thatcherizmusról, engem azonban személyesen tőle érdekelt volna a politikai és filozófiai nézeteinek ismertetése. Néha mond csak egy-egy mondatot arról, hogy miért tartja hatékonyabbnak a szabad piacot és a kapitalizmust az állami tulajdonnál és a szocializmusnál, de ezek inkább csak színesítik a rengeteg esemény időrendi felsorolását.
Szintén nagyon hiányoltam a kötetből a hatalmi politikájának legalább az érintőleges bemutatását. Ha csak ezt az életrajzot olvassuk el Thatcherről, tulajdonképpen teljesen érthetetlen, hogyan választhatták meg képviselőnek, ellenzéki vezetőnek, majd miniszterelnöknek háromszor. 1959-ben még Angliában sem volt természetes, hogy egy nőt, sőt kisgyerekes anyukát a polgárok képviselőjüknek válasszanak. Később a tory pártban is inkább csak az ellentétekről ír, egyáltalán nem derül ki, mivel szerezte meg a párt vezetéséhez szükséges támogatást. A legnagyobb rejtély pedig – mármint ha csak a saját önéletrajza alapján szeretnénk megtudni -, hogy miniszterelnöknek hogyan választhatták meg. 1979-ben Anglia még gyakorlatilag szocialista ország volt, mert a második világháború alatt szinte minden államosítva lett, amit a Munkáspárt a szakszervezetekkel karöltve fenntartott. Ehhez képest nehezen érthető, hogy ez a szabad piacokat, privatizációt és az állam visszavonását hirdető nő hogyan lehetett miniszterelnök – ráadásul, amint a könyvéből kiderül, még a saját pártjának a tagjai, sőt a saját kormányának a tagjai sem osztották a nézeteit teljesen…
A könyv tehát ezekről nem szól, ellenben lépésről lépésre beszámol arról, ahogy a tory pártban Thatcher előrejutott, ahogy hatalomra kerülve leszámoltak a szakszervezetekkel, ahogy Nagy-Britannia legyőzte Argentínát, ahogy a Nyugat leszámolt a Szovjetunióval – és mindegyikben Thatcher járt az élen, minden körülmények között ragaszkodva az alapelveihez.
A könyv harmadik negyedében nagyon sokat ír arról, ahogy az európai integrációhoz viszonyult. Ez is nagyon érdekes: azon a módon, ahogy megvalósult, ezen a kvázi-szocialista, államelvű, beavatkozó, szabályozó módon, ő harcosan ellenezte az integrációt. Azt viszont a legnagyobb sajnálatomra nem fejtette ki, hogyan kellett volna ehelyett, pedig a véleménye még ma is lenne releváns lenne.
Az utolsó fejezetekben pedig már az is látszik, ahol hibákat követett el. Volt, ahol ezt ő maga is felismerte utólag: az ingatlanadót felváltó fejadó kapcsán például nyilvánvalóan nem azon kellett volna rugózni, hogy az emberek közül ki és hogyan fizessen még a korábbinál is többet, hanem az önkormányzati túlköltekezést kellett volna visszafogni, ez felelt volna meg a saját elveinek is. Az is feltűnő, hogy milyen erővel kiáll a a Falkland-szigetek lakosainak az önrendelkezési joga mellett, akik ugye brit állampolgárok kívántak maradni, az ellen viszont konkrétan küzdeni próbált, hogy a keletnémet lakosok egy országba tartozhassanak a nyugatnémetekkel…
A hatalmát végül az ingatlanadó helyett bevezetni kívánt fejadó miatt vesztette el – ez is nagyon érdekes, hogy az iraki háború közepén is simán leváltotta a pártja emiatt a nem is túl sürgető belpolitikai kérdés miatt.
Teljes egészében tehát nem lehet megérteni sem Thatcher személyiségét, sem a nézeteit ebből a könyvből, ez egy, a saját szavaival írt beszámoló a brit állampolgárok számára. Szerepel benne egyébként Kádár János és Antall József is, Magyarország pedig mint a szabadpiaci átalakulásban élenjáró, ám még sok-sok nehézség elé néző ország…
Margaret Thatcher: Életem
Antall József Tudásközpont, 2014.