Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet

Papp Sándor Zsigmond: GyűlöletNyomasztó hangulatú, fullasztó légkörű családregény a kétségbeesés, a sodródás, a kiszolgáltatottság és a gyűlölet okairól, amelyben a főhős utazik időben is, térben is, miközben húsz év után a börtönből szabadult apja nyomait keresi egy Isten háta mögötti moldvai kisvárosban.

A szerző 1972-ben született a romániai Rádócon, de már több mint tíz éve él Budapesten. Író, újságíró, több novelláskötete jelent meg, és száznál is több részt írt a Jóban-rosszban című szappanoperába. Ez a második regénye. Az elsőről, a 2011-ben megjelent, egy erdélyi bérház történetét elmesélő Semmi kis életekről mi is írtunk és nagyon tetszett, ezért nagy érdeklődéssel ültem le elolvasni a Gyülöletet. Csalódás volt: a könyv nem rossz, de a Semmi kis életek egyenletesen magas színvonalát csak a legjobb pillanataiban képes megközelíteni.

A történet végig két szálon fut. Az első szám egyes személyben előadott jelen idejű történet, mely a narrátor főszereplő, Loboncz Márton építészmérnök dreghini útját mutatja be a hét napjairól (vasárnaptól csütörtökig) elnevezett fejezetekben bontakozik ki. A másik szál egyes szám harmadik személyű, a múltban játszódik és számozott fejezetekben (I-VIII.) a főhős szüleinek, nagyszüleinek életét, s persze az ő gyerekkorát meséli el, melyben arra is fény derül, hogy miért lett negyven-valahány éves korára egy rettenetesen sérült ember, lelki értelemben valóságos roncs. Márton sikeres építész, pénze is van, de képtelen megnyílni bárki előtt is, párkapcsolatok kialakítására alkalmatlan, miközben mindent elemésztő öngyűlölet tombol benne, mert egy rettenetes múltbéli bűn terheli a lelkét, mellyel azonban ő sincs tisztában egészen addig, amíg azt egy másik szereplő ki nem mondja helyette, de akkor már késő.

Márton eredetileg Dreghinben született, de erről a helyről nem lehetnek emlékei, mert egy hónapos korában anyai nagyszülei egy erdélyi városból (nincs nevesítve, de egyértelműen Kolozsvárról van szó) érte jönnek és magukhoz veszik. Szüleihez csak néhány éves korában kerül vissza, amikor azok megöröklik apai nagyanyja házát, így odaköltöznek Moldvából. Csakhogy életük itt sem ideális, az építészmérnök apa továbbra is a távoli Dreghinben dolgozik valami monumentális völgyhídon, s csak néhány havonta téved haza, amiért is a Marcit lényegében egyedül nevelő anya csak úgy nevezi: a Láthatatlan Ember. Marci anyja, a kimondottan csinos Mária időközben a szomszéd kályhással, Gusztival kezd viszonyt…

Pedig mennyire másként indult kettejük közös élete! Tibor építészmérnökként, Mária textilmérnökként diplomázott, s már az államvizsga előtt pár hónappal összeházasodtak, mert azt hallották, hogy a munkahelyek kötelező elosztásánál engedékenyebbek a friss házasokkal. Repartíció: így hívták a Ceauşescu-rezsim azon embertelen gyakorlatát, hogy a diplomaosztó után a munkahelyeket is elosztották, s a magyarokat előszeretettel száműzték az ország távoli, magyarok által egyáltalán nem lakott szegleteibe, nyilvánvalóan asszimilációs szándékkal. A kevés jó helyek egyike Mária, és a szintén kiváló eredménnyel végzett barátnője, Raluca között dőlhet el, ehhez azonban nem árt jóban lenni Munteanu professzorral, aki viszont fenékbe szereti… Mária és Tibor mehetnek tehát Moldvába, Dreghinbe egy komfort nélküli padlásszobába, illemhely az udvaron. Márián innentől kezdve hatalmasodik el a gyűlölet, mely azután életének minden mozzanatát áthatja, kezdetben csak Ralucát, azután Dreghint, a kommunistákat, majd általában minden románt, azután már a saját férjét is, s végül szinte mindent, de mindent a világon szenvedélyesen gyűlöl, míg végül a sorozatos traumák és sorscsapások tengerében végletesen eldeformálódik egyetemistaként még játékos és kacér jelleme.

A múltbéli szál roppant plasztikusan formázza meg a hetvenes és nyolcvanas évek Romániáját, ezekben a történetszálakban villan meg Papp Sándor Zsigmond legnagyobb tehetsége, hogy elképesztően jó mesélő. Az apró történetmorzsákból hihető, jól megkülönböztethető, korántsem sablonos karaktereket tud megformázni, melyek idővel változni is képeseket (ez persze a legaprólékosabban kidolgozott Mária esetében lesz igazán nyilvánvaló, aki azonban sajnos nem előnyére változik). Ezek a múltat megidéző részek hasonlítanak igazán a Semmi kis életekre, s ezek a Gyűlölet messze legizgalmasabb, legeredetibb fejezetei, még akkor is, ha a levegőtlen, fojtogató atmoszféra ezeket is átjárja. Mert a Gyűlölet a bezártság könyve, minden szereplője a múltban is, a jelenben is képtelen arra, hogy sorsát bármilyen szinten irányítsa, csak sodródik az árral, nincsenek döntéseik, nincsen szabad akaratuk, sőt ennek még a látszata sincs meg.

A kommunista diktatúra és a román-magyar sokszorosan terhelt viszony megnyomorította Márton családját, a család pedig, a gyűlöletben megkeseredett anya, meg a leginkább hiányában jelenlévő apa pedig őt nyomorította meg. Hiszen Mártonnak nincs apa-képe: eleinte az apa nincs otthon, ekkor még csak láthatatlan, később, amikor börtönbe kerül, pedig úgy tesznek, mintha nem is létezne. Érdekessége a könyvnek, hogy eleinte logikusan azt gondolhatjuk, politikai okokból került Tibor hűvösre, de már viszonylag a könyv elején kiderül, hogy másról van szó: gyilkosság vádjával ítélték húsz évre…

Anyja halála után, mely egybeesik apja szabadulásával, Márton Dreghinbe utazik, hogy felkutassa apját. Az autóját leparkolja és egyáltalán nem logikus módon vonattal vág útnak, ráadásul jegyet csak odafelé vesz. A vasútállomás közelében tarkón vágják (ezzel a mozzanattal indul a regény) s elveszik szinte minden pénzét. Egy Miruna nevű nő fogadja be, aki segít beindítani az apa utáni nyomozást, miközben közöttük is elkezdődik valami. A könyv jelen idejű része talán még nyomasztóbb, mint a múlt, de határozottan működik thriller-szerű krimiként, azonban ez a thrilleres, krimis hangvétel végül sorstragédiába csap át…

A Gyűlölet egy lehangoló, nyomasztó, depressziós, és éppen ezért határozottan jó részei ellenére is nehezen szerethető könyv. Sokat beszél a román-magyar viszonyról, a kiábrándultságról, a gyűlölet okairól és a kilátástalanságról, egy széthulló, jövő nélküli, erdélyi magyar család történetén keresztül, sajnos sokszor közhelyes, ponyvaregényekbe vagy női magazinokba való bölcsességekkel operálva.

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet
Jelenkor Kiadó, 2018.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .