Kezdő, vagy még gyerekvállalás előtt álló anyukáknak semmiképpen nem ajánlom a könyvet: ahhoz képest, hogy a cím a nem görcsölésre utal, a szerző folyamatos kezdeti stresszről ír. Túlzásba viszi az anyukák alapvető félelmeit a terhesség alatt, majd a gyerek megszületése után is. Vajon valóban ennyire intenzív félelmeket élt át, vagy csak írásban megkétszerezte azokat, hogy jobban fogyjon a könyve?
Ha a tényleges félelmei szerepelnek a könyvben, akkor nagyon tudom sajnálni őt. Elég negatívan sikerült átélnie az első terhességét és a gyermekével együtt töltött napokat, de szerintem csak saját magát okolhatja ezért. A terhessége gyönyörű pillanatait például beárnyékolta idióta orvosa is – már az első negatív élménynél másik nőgyógyászt kellett volna keresnie. Később, mint a legtöbb nő az első gyereknél, rágörcsölt a szoptatásra is, bár annak, aki hat hónapig tudta szoptatni a kislányát, szerintem egy szava sem lehet. Még ha tápszert kellett volna adnia neki, sem kellett volna annyira kétségbe esnie, mint amennyire előadta. A mai tápszerek már szuperek! Nem lesz betegesebb a tápszeres gyerek, mint az anyatejes.
A kelleténél többet adott mások véleményére is, ami teljesen elrontotta a mindennapjait. Az információtömeg össze is zavarta, ami miatt az anyai ösztönei nem működtek megfelelően. Ebben a helyzetben sem azok voltak a hibásak, akik tanácsokkal látták el, hanem ő, mert hitt nekik. Minden egyes véleményt személyes sértésnek fogott fel, mintha őt mindenki bántani akarta volna.
Volt azért pozitív élményem is a könyv olvasása közben. Abban például igaza van, hogy nem mindegy, milyen férj mellé vállal az ember még gyereket is, az álmatlan éjszakákról szóló fejezet pedig kifejezetten viccesre sikerült. Magam elé képzeltem, amikor én mászkáltam a lányommal éjszakánként, és így utólag visszaolvasva tényleg viccesnek találtam a saját helyzetemet is…
Ulrike Hartmann: Anyának lenni és nem görcsölni
Athenaeum Kiadó, 2012.
(x) A kötet megvásárolható 21% kedvezménnyel az Új Könyvek webáruházban!