Nem derül ki pontosan, hogyan érezte magát valójában Stohl a börtönben, inkább csak meg akarja mutatni, hogy tényleg ott volt és letöltötte a büntetését. Mesél egy-két gusztustalan történetet, melyek közül egy sem vele történt meg, így nem tudom, miért adták a Magyar börtönpokol címet a könyvnek. Nagyon egyedül érezte magát, de ez az érzés azért nagyon messze van a pokoltól. Sajnos Alföldi Róbert túl alapos cenzúrázást végzett, sokkal visszafogottabbra sikerült ez a könyv, mint amilyenre az újságcikkekből következtetni lehetett.
Attól függetlenül, hogy nem elég alapos a könyv, ismét nagyon tetszett, hogy ami benne van, az azért őszintének tűnik. Elég részletes ahhoz, hogy érezhető legyen, a börtönben Stohl ténylegesen naplót vezetett. Elképesztő, hogy tényleg léteznek az amerikai filmekben látott bűnözőkhöz hasonlóak az életben is. Ijesztő, hogy az ember nyugodtan közlekedik a városban, miközben ezek a bűnözők közöttünk lebzselnek és éppen az új áldozatukat szemelik ki.
Érdekes az is, ahogy András a benti társaihoz viszonyult. Nem érezte kívülállónak magát, és engem nem győzött meg, hogy hatással volt-e rá annyira az elzárás, hogy legközelebb meggondolja, ittasan autóba ül-e vagy sem. Mindegyik fejezet a „Mit tanultam meg?” mondattal kezdődik, és az utolsó fejezet első mondatától én azt vártam volna, hogy az öt hónap alatt azt tanulta meg, mit nem tesz meg többé, nem pedig azt, hogy mindent, még a börtönt is ki lehet bírni…
A könyv elég terjedelmes, de az előzőhöz képest jóval több mondanivalója is volt. A fejezetek viszont rövidek, így a témák gyakran változnak, ez lehetett az oka, hogy észrevétlenül fogytak el a lapok olvasás közben. Sikerült élethűen visszaadni a történteket, a legmeghatóbb és a legelgondolkodtatóbb a szilveszteri fejezet lett. Bent a rabok is ünneplik az újévet és köszöntik egymást – el sem tudom képzelni, egy elítéltnek mi lehet boldog egy új évben.
Aki olvasta az első könyvet, mindenképpen ajánlom neki a másodikat is. Lehet rá számítani, hogy a könyv hangulata nem, csak a helyszín változik. Mindenesetre nekem az előző jobban tetszett, remélem, ha lesz következő, a téma az elsőre fog hasonlítani, nem fog Stohl András ismét olyan hibába esni, amelyről könyvet kellene írni…
Szalai Vivien: Magyar börtönpokol
Alexandra Kiadó, 2012.
(x) A kötet megvásárolható 21% kedvezménnyel az Új Könyvek webáruházban!