L. J. Smith neve alatt adták ki a Vámpírnaplók nyolcadik részét – a borítón egész pici betűkkel fel van tüntetve, hogy csak az ötlet az övé, de mindenhol máshol az ő neve szerepel, pedig a könyvet nem ő, hanem egy szellemíró írta. Én ezt nem tudtam és meg is voltam lepődve, hogy sokkal jobban sikerült, mint az eddigiek. A hangulata jobban hasonlít a tévésorozathoz, könnyebben emészthető, a romantikára és nem a misztikumra helyezték a hangsúlyt. Nem kellett ismeretlen lényekkel és helyszínekkel megbirkózni, mint az előző részben, amiben nekem már túl sok volt a jóból.
L. J. Smith a hetedik rész végére összehozta volna Damont és Elenát és befejezte volna a történetüket, a kiadó viszont úgy érezte, több bőrt is le lehet még húzni a sorozatról. Valaki más folytatta tehát onnan, ahol a múltkor befejeződött. Az Elena és Damon közötti vágyakozással kezdődik a történet, amelyet már a tévésorozatból is jól ismerhetünk. Elena hiába Stefant választotta társának, mégis Damon után vágyódik, mert mindkettejükben talál szerethető tulajdonságot, és nem tud választani közülük.
Annak ellenére tehát, hogy a hetedik rész végén Damon meghalt, újra szerepet kap, bár eleinte csak a lány álmaiban. Elena nappal Stefan karjaiban vigasztalódik, éjszaka, álmában viszont Damon társaságát élvezi – a könyv feléig, amikor személyesen is visszatér. Az érzelmes részek olyan intenzívre sikerültek, hogy már-már visszaadják azt a szenvedélyt, amelyet a tévében a színészek is eljátszanak.
Ebből a részből sem hiányozhat azért a természetfeletti, de mivel a hangsúly most nem ezen van, gyengébbre is sikerült az eddigieknél. Hiába kapták vissza az életüket a fiatalok, nincsenek megelégedve vele, féltékenyek egymásra, amiből sorozatos veszekedések kerekednek. A konfliktusokat kihasználva kap szerepet kap a sötét dimenzió, és az ott élő féltékenység fantomja, aki a fiatalok hátsó gondolataival táplálkozik és ezekből akkora erőre kap, hogy megkísérli elvenni az életüket is. Ahogy előre jelzi, ki lesz a következő áldozata, engem a Végső állomás című filmre emlékeztetett, a lelküktől megfosztott emberek megdermedése pedig a Harry Potterre.
Mivel a könyv nagy része a fiatalok érzelmi kitöréseiről szól, előkészítve a terepet a fantomnak, és mivel a szörny csak a könyv végén tűnik fel, így nem is sikerült elég jól kidolgozni ezt a szálat. Ezért a kezdeti lelkesedésem a végére alábbhagyott, főleg, hogy addigra a szereplők elvesztették eddigi személyiségüket, Stefanból pincsikutyát, Elenából hárpiát, Damonból pedig egy nyálas szépfiút kreáltak. Nehéz lesz újból hitelessé tenni a főszereplőket, ha egyáltalán visszakapják még a régi énjüket.
Az eddigi részek közül ettől függetlenül ez tetszett a legjobban, mert az érzelmek mellett a vámpír lét ábrázolása is intenzívebben sikerült, mint eddig. Többször utaltak rá, hogy nincs szükségük levegőre, nem esznek, nem alszanak, bár Stefannak volt szívverése, ami érdekes információ egy olyan lényről, aki már többször meghalt… De a Vámpírnaplók sorozatot eddig sem a hitelessége és a következetessége, hanem a kalandok miatt szerettük!
L. J. Smith (ötlete alapján): Vámpírnaplók 8. – A vadászok 1. rész
Kölyvmolyképző Kiadó, 2013.