Valódi kémek bonyolult története ez a könyv. Legalábbis James Bondhoz képest, aki rendkívül egyszerűen dolgozik: tör-zúz, száguld és nőket hódít meg, ebben a kötetben viszont kövér, öreg és jellegtelen, sőt nyugdíjas ügynökök szerepelnek, akik mégis vérprofi kémek a maguk módján.
Ráadásul a történetük kifejezetten bonyolult, pontosabban csak bonyolultan lett megírva, erősen koncentrálni kell, hogy követni lehessen, kinek mi a szerepe a történetben. Pedig az alaphelyzet egyszerű, áruló van a Körönd nevű angol hírszerző szervezetnél, és George Smiley, a nyugdíjba küldött ügynök egy friss nyom segítségével nyomozni kezd az áruló után. A nyomozás viszonylag egyszerű, Smiley a papíron elérhető (vagy ellopható) dokumentációkból tájékozódik és személyesen is érdeklődik. Ugyanakkor a könyvnek nem a nyomozás izgalma az igazi erénye, mert Smiley egyszerűen csak végighalad az elérhető nyomokon és megpróbálja kitalálni, ki az áruló. Vicces, de az utolsó jelenetig ki sem derül, hogy ki az. Az lesz, aki éppen belépett a fal túloldalán levő terembe, akárki is lehetett volna…
A könyv igazi erénye, hogy a kémeket összetett, valódi személyiségként ábrázolja. Szerelmesek például, mindegyiküknek vannak partnerei, házasságai. A szerelmi életük a munkájukra is kihat, a nyomozást is egy brit és egy orosz kém első látásra megszületett szerelme indítja el. Smiley szerelme is nagyon fontos szerepet játszik, ha nem is találkozunk vele, és az összes többi kollégának is van élettársa, esetleg családja. Továbbá ezek a kémek néha fáradtak, idegesek, márpedig sokkal nehezebb a demokrácia és a szabadság mellett érvelni egy szovjet ügynöknek, ha az illető teljesen kimerült és inkább csak aludni lenne kedve…
Ugyanakkor mindannyian izgalmas hírszerző munkát végeznek különböző országokban. A kémkedés ebben a könyvben abszolút realista, minden részlet hétköznapi és mégis izgalmas. Léptek hallatszanak a tetőn, idegenek járkálnak a faluban, a megfigyelők csak felsőruházatot cserélnek, a cipőre már lusták – sok apró részlet a kémkedés világából. A szerző maga is az MI5 hírszerző munkatársa volt, és az életszerűség rendkívül élvezetessé teszi a kémkedés leírását.
A nyomozást kellő mennyiségben fűszerezik az akciók. Dokumentumok kilopása a Központ archívumából, utcai megfigyelések, autózás, és végül a nagy Tanúság hadműveletet is megismerhetjük a kulcsszereplő beszámolójából.
A regény sajnos nincs jól felépítve, az árulás lebonyolításának napi részleteit és a lebonyolított akciókat összevissza sorrendben ismerjük meg, részletekben csöpögtetve, és Smiley valószínűleg átlátja az egészet, de az olvasó csak a kuszaságot érzékeli. OK, a kémkedés folyamata önmagában is érdekes, de azért gyakran zavaró, ha nem sikerül a történet egészébe beilleszteni, amit olvasunk.
Az aktuális kiadás hibája, hogy nagyon kicsik a betűk. Hunyorogni még nem kell hozzá, de azért nem árt, ha jó az ember látása. A fordítás jó, az Agave Kiadó többfelé is utalt rá, hogy sokáig keresték a megfelelő fordítót, nem is hiába. A könyv végén közlik még John le Carré tanulmányát arról a valódi angol árulóról, akiről a szerző a rosszfiút mintázta. Elfér ott azon a néhány oldalon, csak felesleges: az áruló csak mellékszereplője a könyvnek, nem olyan érdekes a lelkivilága, hogy a történet vége után még hosszasan elemezzük.
Ajánlom még a hvg.hu kitűnő portréját, amit a szerző 80. születésnapja alkalmából írtak. Az Olvasóteremben el lehet olvasni a könyv első 19 oldalát, és megjelent már a januárban megjelenő film magyar feliratos előzetese is.
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém
Agave Kiadó, 2011.
2 comments for “John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém”