Már eleve bestsellernek íródott, amint – papírforma szerint – az is lett. De vajon mi az a mérce, amely szerint ezek a könnyebb fajsúlyú, olvasmányos regények megméretnek? A cselekmény sodrása, a történet regényessége, a szex és az erőszak mennyisége, a sötét, titokzatos rejtélyek sokasága, a nyelvezet veretessége vagy a regény szerkezete, felépítése teszi azzá a népszerű irodalmi alkotást, ami? Az 1Q84 mindenből ad hozzá egy kicsit, de semmit sem visz túlzásba, így éppen megfelelő ahhoz, hogy nehezen letehető legyen.
1Q84 – ez az 1984 egy verziója, a kifejezést először a könyv egyik főszereplője, Aomame használja a magyar kiadás 192. oldalán. A kilences helyén álló Q a question szó rövidítése, ami Aomame a világ valóságosságával szemben támasztott kételyét van hivatva kifejezni. Ha egy könyvnek ez a címe, akkor ösztönösen beugrik az olvasó számára Orwell remekműve, és már eleve prekoncepcióval, mintegy mentális itinerrel a fejében veszi kezébe a regényt, hogy aztán hidegzuhanyként érje a felismerés: a párhuzam meglepően sekély, viszont a könyvben több alkalommal direkt is ki van mondva, hogy párhuzam márpedig igenis van, legalábbis több szereplő egymástól függetlenül erre a következtetésre jut. A tulajdonképpeni kapcsolat a két írás között az, hogy míg az 1984 egy elképzelt jövő, addig az 1Q84 egy elképzelt félmúlt, ezen kívül azonban tulajdonképpen semmi. Legalábbis az első kötet végén így látom, persze ez még változhat.
A cselekmény az első kötet 500 oldalán keresztül két, látszólag különálló szálon fut, melyeknek eleinte egymáshoz sok közük nincsen, hacsak az nem, hogy mindkét történet névadó karaktere 29 esztendős és mindketten Tokióban élnek. Aomame magányos nő (afféle szingli), testnevelési egyetemet végzett, jelenleg egy sportklubban nőknek ad önvédelmi célzatú küzdősport órákat (specialitása a hererúgás), de ért a masszáshoz és a strechinghez is. Ez az egyik élete, a másikban pedig egy Madame-nak nevezett gazdag, idős hölgy megbízásából családon belüli erőszakot elkövető férfiakat segít át a túlvilágra egy saját maga által tervezett és kivitelezett tíz centiméter hosszú, borotvaélesre köszörült, jégaprító tűre emlékeztető célszerszámmal. A családjával nem tartja a kapcsolatot, ugyanis a Tanúk Gyülekezete nevű, keresztény hátterű szektában szocializálódott, de miután tízéves korában annak hitelveit elvetette, családja kitagadta őt, és azóta nincs kapcsolatuk egymással.
A regény másik szálának a főszereplője Tengo, ő egy előkészítő iskolában matematikát ad elő. Szabadidejében regényírói babérokra tör, és habár még soha egyetlen sor sem jelent meg tőle nyomtatásban, szerkesztő ismerőse, Komacu szerint sokra hivatott. Tengo egy elsőregényes pályázatra beérkező munkák rostálásában segédkezik, amikor kezébe kerül egy Fukaeri nevű, 17 éves lány Légből szőtt gubó című regénye, amelynek stílusa ugyan csapnivaló, története azonban fantáziadús és lebilincselő. Komacu megbízásából Tengo átírja a különös lány írását, amely így elnyeri a kötet nélküli szerzők díját és rövidesen a legolvasottabb bestseller lesz. Persze ennek kapcsán különféle bonyodalmak alakulnak.
Természetesen akadnak a cselekménynek olyan elemei is, amelyek mindkét szálon megjelennek, jelezve, hogy mégiscsak egy regényről van szó. Ilyen az Előfutár nevű, szélsőbalos forradalmi csoportosulásból alakult rejtélyes szekta, és a szektához kapcsolódó még rejtélyesebb little people, amiről azonban az első kötetben konkrétan nem derül ki semmi. Olybá tűnhet, hogy a két szereplő közt is akad kapcsolat: tíz éves korukban valószínűleg osztálytársak lehettek, sőt máig ható szerelem is szövődött közöttük, bár immáron 19 éve, hogy minden kapcsolatot elvesztettek egymással. Bennem még az a gondolat is felmerült, hogy esetleg Tengo írná Aomame történetét. Tengo világa ugyanis sokkal reálisabb, nem sorjáznak benne nagy ívű rejtélyek. Aomame ezzel szemben 1984-ből átkerül 1Q84-be és egyre több különbséget fedez fel a két párhuzamos világ között: olyan, a múltban megtörtént esetekről szerez tudomást, amelyekről 1Q84-ben mindenki tud, Aomame azonban még csak nem is hallott róluk ezelőtt, valamint arról – és ez a legszembeszökőbb –, hogy 1Q84-ben két hold van az égen, pont úgy, mint a Tengo által írt regényben. Persze ez nem több, mint puszta feltételezés, legalábbis az első kötet elolvasása után.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik már megunták Dan Brownt és Ken Follettet és most olvasnának valami mást, akiknek tetszett Murakami Haruki Norvég erdő című bestsellere, valamint azoknak, akik úgy akarnak nyugati stílusú keleti irodalmat olvasni, hogy a jól ismert, otthonos és bejáratott lektür-szüzsén azért még benne maradjanak. Folytatása következik!
Murakami Haruki: 1Q84 1. kötet
Geopen Könyvkiadó, 2011.