Richelle Mead: A szukkubusz dala

Richelle Mead: A szukkubusz dalaEgy újabb női szerelmes regény természetfeletti vonallal és némi krimivel megspékelve. Túl sok vámpíros történet kerül mostanában kiadásra, de a Vámpírnaplók és a Twilight színvonalát ezek nem érik el, a többségbe a természetfeletti vonulat is teljesen felesleges. Ezek valójában szerelmi történetek, de mivel egy-két természetfeletti lénnyel könnyebb eladni, beleerőltetik őket. A Szukkubusz dala is pont ilyen.

Georgina, a könyv főszereplője látszólag normális életet él, napközben könyvesboltban dolgozik, esténként pedig szukkubuszként, azaz férfifaló démonként tevékenykedik. Szerelmi téren nem jött össze az élete, mivel a szukkubuszoknak az életerő-elvonási képességük miatt sajnos nem lehet halandókkal szerelmi kapcsolatuk. Mégis sikerül megismerkednie kettő, látszólag halandó férfival. Érezhető, hogy női íróval van dolgunk, mert két olyan tipikus férfival hozza össze a sors, akikre a nők vágynak: az egyik egy intelligens író, aki romantikus levelekkel bombázza, a másik pedig egy igazi Don Juan, jól néz ki és érdekes randikat szervez. Mindkét férfi mindig pont úgy reagál a nő elképzeléseire, terveire, ahogy azt a nő elvárja: meglepetések, ajándékok, reggelik stb. Georgina nagyon élvezi ezt a kettős helyzetet, kihasználja a férfiak adottságait, hogy jól érezze magát. A végén természetesen csak egy maradhat, ezért döntésre kényszerül, amivel mind a férfiaknak, mind magának lelki sérüléseket okoz. Szegényt nagyon sajnáltam, hogy két, majdnem tökéletes pasi közül csak az egyik lehet az övé!

Ez még önmagában elég gyenge történet lenne, ezért kellett behozni azt, hogy a főszereplőnő szukkubusz. Nem látom, hogy ezen lényeknek mi értelme van, valamiféle közvetítők lennének a halandó lelkek és a démonok között, a legfőbb feladatuk a lelkek elkárhoztatása, így azok a gonosz fogságába kerülnek. Az író a történet folyamán folyamatosan utalgat a szukkubusz tulajdonságokra, hogy mennyire kívánják a férfiakat és a férfiak is őket, de a tömérdek utalgatás mellett Georgina csak a könyv elején vadászik ténylegesen férfiakra. Állítólag ő a második legjobb szukkubusz, mégis az életét veszélyeztető hibákat követ el. Ahhoz képest, hogy neki kellene elcsavarni a férfiak fejét, pont fordítva történik, ami majdnem az életébe kerül. Azért ez messze áll a profizmustól!

Georgina a vámpír barátainak önti ki a szívét, akiknek egyébként más szerepük nincs a könyvben, és szerepelnek még angyalok is, akik mint a legtöbb történetben, védelmezik az elesetteket, köztük Georginát, és a végső csatát is ők vívják meg a várost megszálló gonosszal.

A borító nagyon eredetire sikerült, jól keverik a fekete-fehéret a lilával, probléma viszont, hogy mint mostanában a legtöbb könyvnél, túl sok információt elárulnak a hátoldalon. Ez alapján túl gyorsan ki lehet találni a történet végét – nekem már a könyv felénél világos volt, ki lesz a gyilkos.

Richelle Mead: A szukkubusz dala
Agave Kiadó, 2012.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .