Julia Quinn romantikus történelmi regénye nem okoz csalódást a romantika kedvelőinek: Wyndham-nek két hercege is akad, és nem is olyan könnyű meghatározni, ki a jogos utód.
Az elbeszélés kiszámítható könnyedsége, romantikus, és olykor érzelmektől túláradó áramlása meseszerű fordulatokat kínál. A történet Belgrave kastélyában játszódik a 19. század végén. A regény egyik főszereplője Grace, vagyis Miss Eversleigh, aki a mindenkori hercegnő társalkodónője. Szerény és kedves, és bár alacsony sorból származik, az esze vág, mint a borotva. A kastélyban éli hétköznapjait a goromba és szívtelen özvegy mellett, míg egy nap a sors össze nem hozza Jack Audley-val, a jóképű és életimádó kalandorral. Jack mintha egy Robin Hood regényből lépett volna elő, gazdag emberek fosztogatásával tölti idejét és a megszerzett kincseket szegény emberek támogatására fordítja. Egy napon az áldozata nem más, mint az özvegy és Grace, és ettől kezdve a történet mesebeli fordulatot vesz, és Jack azon kapja magát, hogy akár Wyndham hercegségének örököse is lehet.
Az események alakulása során megismerjük Jack múltját, családjának és életének fordulópontjait, melyek a személyiségét formálták. Ugyan származása és Grace iránti érzelmei néha bajba sodorják, de a nő végig mellette van, hogy iránymutatást adjon. A kettejük között kibontakozó szerelemnek egyetlen akadálya az lehet, ha Jack valóban Wyndham igazi hercege, hiszen akkor Grace-t soha nem veheti feleségül. A regényben folyton ott lebeg a kérdés: ki Wyndham törvényes hercege?
Megjelenik a színen Thomas is, Wyndham jelenlegi hercege, akinek az életét teljesen felforgatja Jack érkezése. Sajnos azonban az érzéseiről, gondolatairól szinte semmit sem tudhatunk meg. A könyvben sok ehhez hasonló homályos részlet található, így időnként kicsit csalódottan és zavartan próbálunk rendszert találni az eseményekben.
Egyes részek mintha a Büszkeség és Balítéletből lennének adaptálva: Thomas például, aki életét és kötelezettségeit is komolyan veszi, zárkózott és távolságtartó viselkedésével kísérteties hasonlóságot mutat Mr Darcy-val. Amikor a könyv egyik jelenetében élcelődő megjegyzéseivel megzavarja Jack és Grace meghitt beszélgetését, akár Mr. Wickham, Elizabeth Bennet és Mr. Darcy feszültségekkel teli hármasát látnánk. De említhetnénk azt is, amikor Thomas minden előjel nélkül megcsókolja és feleségül kéri Grace-t, aki persze elutasítja az ajánlatot, itt is Mr. Darcy és Elisabeth híres jelenete idéződik fel. Ráadásul Thomas korábban nem adta különösebb jelét, hogy komoly érzelmei lennének Grace iránt… Jack Audley a komolytalan és vicces megjegyzéseivel, a felelősségtől való állandó rettegésével Mr. Wickham-re hajaz, Grace és a zsarnok özvegy kapcsolata pedig tükörképe Elizabeth Bennet és Lady Catherine de Bourgh-ének, különösen amikor az özvegy a származása miatt megtiltja Grace-nek, hogy hozzámenjen a Wyndham jövendőbeli hercegéhez…
A karakterek és események hasonlósága gyakran megakasztja a cselekményt, az ismerős részek annyira kiugranak a cselekményből. Nem áll össze egy egésszé a történet, mintha egy furcsa kollázzsal állnánk szemben, amely nélkülözi a harmóniát. Vajon az írónő a fantázia hiányától szenved vagy csak túl sok Jane Austent olvasott?
Az elbeszélés is fájdalmasan nehézkesen indul, célszerűbb lett volna, ha a könyv első felét egy rövidebb fejezetben foglalja össze az író. A könyv utolsó harmadában azonban felpörögnek az események, és a kötet egy igazán izgalmas regénnyé alakul, az ember azt kívánja, bárcsak itt kezdődött volna el az egész. Végül azonban csalódottan vesszük tudomásul, hogy hirtelen, összecsapottan ér véget Jack és Grace története.
A könyv bájos egyszerűsége nélkülözi a személyiségfejlődést, eredetiséget és érzelmi mélységet, de a végkifejlet kíváncsivá teszi az embert a folytatásra, és a második kötetben talán választ kaphatunk minden kérdésünkre.
Julia Quinn: Wyndham elveszett hercege (Wyndham két hercege – sorozat, 1. kötet)
Gabo Kiadó, 2016.