Centauri: Jákob botja

Centauri: Jákob botjaSodró lendületű kalandregény a rejtőzködő író új kötete, amely a 19. század végi, századfordulós San Franciscóba kalauzolja el az olvasót, hogy Jack London korai évei alapján egy fiú férfivá érését mutassa be.

Centauriról nem sokat lehet tudni azon kívül, hogy 42 esztendős, a Dunántúlon él és valószínűleg férfi. Fiatal kora óta ír, 2006 óta publikál is, jelen van az irodalmi folyóiratokban, idei kötete pedig sorrendben már a negyedik. Írásai kilógnak nemcsak a magyar irodalmi hagyományból, hanem általában a kontinentális európaiból is, leginkább az amerikai regényirodalommal mutatnak rokonságot. Tehát az sem meglepő, hogy a Jákob botja a fiatal Jack London ízig-vérig amerikai története apropóján kezd el mesélni.

A könyv címe több dologra utal: Jákob botnak nevezték a zarándokok vándorbotját Jakab apostol attribútuma alapján, melyben néha védekezésre használatos tőrt rejtettek el. De a Jákob bot csillagászati műszer is, melyet a hajósok használtak a 15. és a 18. század között idő- és helymeghatározásra. Jacknek is van egy ilyen Jákob botja, melyet egy elhagyatott csónakban talál:

„Mahagóninyelét ólom tölti ki, s ez önmagában is elég ahhoz, hogy bezúzd vele bárki koponyáját. A nyelén forgókapoccsal rögzített marhabőr fogantyú lóg, vagyis könnyedén pörgetheted a súlyos botot a levegőben (…) a bot másik vége rozsdamentes acélpengét rejt, mely egy gombnyomásra fürgén pattan ki belőle. Voltaképp tájoló, ólmosbot, sétapálca és rúgós bicska egyben.”

Centauri írásainak szerkezete általában nem elég feszes, és ezen a téren a Jákob botjának is vannak nehézségei. De a történet végül mégsem hullik szét teljesen, mert az író Jack London feleségének visszaemlékezéseit használja vezérfonalként. Ráadásul a regény szövegének öt százaléka Jack London-átirat és vendégszöveg. A kötet fülszövege szerint az események és karakterek valóban felidézik Jack London élettörténetét, de a könyv nem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

A történet főszereplője John Griffith, aki élete elmúlt három évét meséli el az olvasónak, közvetlenül, mintha csak egy matrózkocsmában innánk együtt. Mesél a spiritiszta őrületbe süppedt, búval bélelt, szerethetetlen anyjáról, aki miatt korán el kellett hagynia a szülői házat. Mesél apjáról, aki békés természetű és jó szándékú ember, de az ő érdekében semmi konfrontációt nem vállalt az anyjával. Hallunk arról, hogy éjszakánként halászattal kereste kenyerét, míg nappal iskolába járt. Később újságkihordó fiú lett, majd konzervgyárban kezdett el dolgozni. Itt azonban végképp nem lelte a helyét, ezért csavargónak állt: vonatok alján kapaszkodva, vagonok tetején hasalva járta be keresztül-kasul az Államokat.

Amikor visszatért San Franciscóba, saját hajót vett, hogy a halászatnak szentelhesse életét, de miután a pénzt nem törvényes úton rakta össze, újra körözik, menekülni kénytelen, és Gale Skipp kapitány hírhedt ópiumcsempész és fókavadász hajójára szegődik el matróznak, mellyel aztán eljut Kelet-Szibériáig és Japánig… Majd egy napon – a regény jelenidejében – elhatározza, hogy szakít addigi életével és vágyait követve írónak áll. Jack olyan mesélő, aki valósággal odaszögezi a hallgatóját, löki neki a rizsát, fékezhetetlenül sztorizik, szinte szemérmetlen nyíltsággal tárja föl életének minden kis szegletét.

Jack különben nem egy makulátlan hős (persze ez abban a világban, amely őt körülveszi nem is volna lehetséges): lop, csal, hazudik, verekszik, iszik és kurvázik, bármennyit keres is, mindet rögtön elveri; gátlástalanul kihasználja az embereket, a butaságukat, ha épp érdekei úgy kívánják. Érdekes és ambivalens módon azonban igenis szerethető figura, s ráadásul nem csak mi, olvasók szeretjük, hanem fiatal kora ellenére a nők körében is igen népszerű. Első, legnagyobb és legmeghatározóbb szerelme – legalábbis 19 éves koráig, hiszen itt zárul a történet – a forró ölű könyvtáros kisasszony. Miss Coolbirth dévaj szépsége csalja hősünket először a könyvtárba, ahol azonban egy másik világ, a Gutenberg-galaxis is kitárul előtte. Ő ösztökéli tanulásra, és hogy merjen és akarjon író lenni, mert igenis tehetséges.

A Jákob botja messze nem tökéletes írás, az egyensúlyok mindenütt el vannak borulva: sokkal többet olvasunk arról, amikor Jack kulimunkákkal tengeti életét, mint arról, amikor igazán kalandosra fordul a sorsa. A szereplők cselekedetei gyakran irreálisak, nem logikusak, a legtöbb szereplő elnagyolt, sztereotipikus. Ettől függetlenül Centauri új regénye jóval több annál, mint egy könyv, amiben isznak és hajóznak, káromkodnak és kefélnek, a vérbeli kalandregények szerelmeseinek nyugodtan ajánlható.

Centauri: Jákob botja
Magvető Kiadó, 2016.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..