Tony Parsons: A mészáros (Max Wolfe-sorozat, 2. rész)

Tony Parsons: A mészárosTony Parson brit író, újságíró, akinek több könyve is megjelent már magyar nyelven. A mészáros a hátsó borítón mint sodró lendületű, életteli karaktereket felvonultató krimi hirdeti magát – vagyis elsősorban a bűnügyi történetek kedvelőinek ígér felhőtlen szórakozást.

A cselekmény teljes egészében Londonban játszódik, napjainkban. A prológusban szilveszter éjjelén járunk egy gazdag házban, amelynek éppen szabályszerűen kivégzik a lakóit. Négy áldozat van, egy teljes család: apa, anya és két tizenéves gyerek (egy fiú, egy lány). A bevezetőben a fiú szempontjából látjuk az egész család tragédiáját, de az természetesen nem derül ki, hogy ki, vagy kik lehettek a brutális támadás elkövetői.

A tulajdonképpeni történet, a nyomozás január elsején veszi kezdetét, ekkor ismerkedhetünk meg a főszereplőkkel, egy négytagú nyomozócsoport tagjaival. A főhős, aki a történetet egyes szám első személyben elmeséli, ennek a csoportnak a tagja, Max Wolfe, az elvált, kislányát egyedül nevelő zsaru. Maxről a könyv közben az derül ki, hogy szinte minden idejét leköti a munkája, ez tölti ki a gondolatait is, gyakran hajnalban kezd és még késő éjszaka is dolgozik. Lazításképpen bokszolni jár, és kérdés, hogy mindemellett hogyan marad ideje bármi másra, például gyereknevelésre, hiszen ott van neki még a kislánya, az öt éves Scout is, aki ideje java részét az ír Murphy családnál tölti, akik vigyáznak rá. Mellékszál, de figyelemre méltó, hogy Parsons regényeinek gyakori témája a párkapcsolati probléma és az érzelmi válság, trauma.

A családirtás a brit főváros egyik legmagasabb és leggazdagabb részén, egy Highgate-ben található lakóparkban történt. A meggyilkolt család tagjai fiatalok voltak, sportosak, gazadagok, szépek és boldogok. Később aztán sokat változik az ábra, a nyomozás során egymás után dőlnek ki az újabb és újabb csontvázak a szekrényből: a feleség családjában tombolt a családon belüli erőszak, míg a férjnek volt egy eltitkolt luxuslakása, ahol minden héten másik fiatal, szőke, nem tetovált prostituáltat tett magáévá, minden héten csak egyet, de kétszer ugyanazt sose.

A nyomozók már a vizsgálódásuk elején két furcsa dologgal szembesülnek: a családnak volt még egy ötödik tagja is, a négyéves Bradley, akinek nem találják a holttestét, tehát valószínűleg nem halt meg, hanem elrabolták. A másik különös dolog az elkövetés módja: az áldozatok életének egy mészárszékeken használatos taglópisztollyal vetettek véget. Ráadásul ilyen taglópisztolyos családirtás már volt Angliában, a tettest 1980-ban ítélték el, még él és szabadlábon van, lehet, hogy ismét ő csapott le?

A nyomozás újabb és újabb irányokba indul el. A nyomok gyakran tévesnek bizonyulnak, és egyre brutálisabb kalandokba torkollanak, csak úgy fröcsög a vér és hullanak a végtagok. A csoport tagjai gyakran rossz döntéseket hoznak: egy alkalommal négyen rajtaütnek egy pedofil tanyán, pedig tudják, hogy rövidesen a helyszínre ér az erősítés. Az akcióért rettenetes árat fizetnek: valamennyien megsérülnek és kórházba kerülnek, a mesélő Maxet megkéselik, a csoport másik tagja egész életére nyaktól lefelé lebénul…

A regény jól indul, izgalmas nyomozás veszi kezdetét, de ahogy haladunk előre a történetben, a cselekmény úgy válik egyre brutálisabbá, de ugyanakkor kiszámíthatóbbá is: annyira nem is lehetne más a tettes, mint aki, hogy végül teljesen elfelejtünk meglepődni. Ekkor már csak a rengeteg vér, meg az iszonyatos sebesülések tartják ébren a nyájas olvasót, melyeket az író szadista alapossággal ecsetel. A negatív csúcs az volt, amikor Max a gonosztevők fogságába esik, akik brutálisan megverik, megkínozzák és élve eltemetik. De nyugodjon meg mindenki: Max végül kijut a sírból, mégpedig azzal a módszerrel, hogy belülről, ököllel szétveri a koporsót (igen, pont úgy, mint Beatrix Kiddo a Kill Bill II-ben) és félholtan is utána megy a tetteseknek, no comment…

Ez a könyv tehát véres, brutális és kiszámítható, bár semmiképp sem sablonos. Mindent összevetve lesújtó (vagy inkább stílszerűen: letaglózó) véleménnyel vagyok A mészárosról, persze ez közel sem jelenti azt, hogy akik általában kedvelik az ilyen típusú könyveket, nem fogják majd ebben is örömüket lelni.

Tony Parsons: A mészáros (Max Wolfe-sorozat, 2. rész)
Európa Könyvkiadó, 2016.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..