Jo Nesbo: Police

Jo Nesbo: PoliceÉrdemes a tizedik résznél elkezdeni egy sorozatot? Ebben az esetben igen, bár a könyv alapján egyértelmű, hogy Harry Hole korábbi kalandjaival is érdemes lesz majd megismerkedni…

Igaz, a legendás nyomozó a regény elején még nem is szerepel – Jo Nesbo tiszteletre méltó önuralommal tolta hátrébb a főhősét a regény harmadáig. Addig számtalan más rendőr szerepel helyette, egyiküket például sajnos rögtön meg is gyilkolják. A regény témája egy olyan sorozatgyilkosság, amelyben rendőröket ölnek meg korábbi tetthelyeken, ami természetesen nagy visszhangot és felfordulást kelt a rendőrségen és a politikusok körében is. Az egyik főszereplő például a fiatal, szeretőt tartó, korrupt rendőrkapitány – gondolom a későbbi részekben ő lesz Harry Hole legnagyobb ellenfele.

Maga a bűnügy és a nyomozás sajnos nem túl izgalmas, kusza és követhetetlen az egész, sokáig például azt hittem, a könyv elején megtámadott rendőr fekszik félholtan a kórházban. A nyomozás is folyton új irányokat vesz: izgalmas felvetések, nyomozás és akciók után is mindig kiderül, hogy az addigi gyanúsított – legalábbis az adott ügyben – ártatlan. A valódi tettes indítékai viszont feleennyire sem lesznek elmagyarázva, pontosabban a magyarázat feleennyire sem izgalmas.

Amitől viszont mégiscsak jó ez a könyv, hogy az egyes jelenetek külön-külön kitűnőek, mert jól vannak kitalálva és megírva. Az alagsorban kis csoportban ötletelő nyomozók, a tanárjával kikezdő diák, a diákja után sóvárgó tanár, az őr, akinek a kávéjába altatót kevernek, a nyomozónő, aki megmutatja a mellét egy elítéltnek, hogy információkat szerezzen, a kegyetlen sorozatgyilkos, a lányáért őrülten aggódó apa… A krimi műfaj alapvető és jól ismert építőkockái, mégis annyira feszült a hangulatuk, és annyira szórakoztatóak, hogy az történet egészének szétesettsége végül is nem lesz különösebben zavaró.

A könyv végén a szerző sajnos becsapja az olvasót – elég igénytelen megoldás, de már az előző rész is azzal ért véget, hogy Harry Hole-t többszörösen agyonlőtték, erre tessék. OK, most sem volt valószínű, hogy Jo Nesbo immár tényleg kivégzi a főhősét, hiszen a bossfight – Hole és Bollmann végső összecsapása – mindenképpen hátravan még…

Jo Nesbo: Police
Animus Kiadó, 2013.

1 comment for “Jo Nesbo: Police

  1. 2014. október 19. vasárnap at 21:22

    Kár, hogy ezzel a résszel kezdted a sorozatot, mert a legtöbb visszautalás ebben a darabban van az előtte levő kötetre – sőt, az első harmadot pl. egészen máshogy olvastad volna, hogyha előtte meglett volna már a Kísértet, a 9. Harry Hole sztori, szóval nagyon trükkösen félrevezette ott néha az olvasót az író. Amúgy még emlékeim szerint a – szintén kiváló – Boszorkányszög (HH#5) olyan, hogy érdemes csak a Nemeszisz után olvasni (HH#4) – úgy sokkal katartikusabb a vége -, amely utóbbiban meg van néhány visszautalás a vaskosabb Vörösbegyre (HH#3).
    De a leglátványosabb tényleg ennél, a szóban forgó Police-nál volt az, hogy önmagában nem nyújt akkora élményt az olvasónak (sőt, egy csomó dolog akár érthetetlen is lehet a számára), mint hogyha olvasta volna előtte már a 9. krimit is, ezért sajnáltam is, amikor láttam, hogy ezt csak így külön olvastad el – de annak örülök, hogy most már te is olvastál Harry Hole krimit Nesbø-től, mert szerintem nagyon jók! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .