Kemény Zsófi: Rabok tovább

Kemény Zsófi: Rabok továbbKemény Zsófi a slam és a versek után ezúttal regényt írt, amelyben a kormány legújabb intézkedése miatt Budapesten kitör a forradalom – a regény mondanivalója viszont egyáltalán nem politikai témájú.

Kemény Zsófi ismert slam-sztár, költő, közéleti és kulturális kérdésekben is sokszor véleményt nyilvánít. Ha regényt ír egy elképzelt 2017-es budapesti forradalomról, attól a politikai nézetei még határozottabb, még egyértelműbb, még részletesebb kifejtését vártam. Ehhez képest, bár valóban kitör a könyvben a forradalom Budapesten, e köré szerveződik a cselekmény is, de a könyv mondanivalója egyáltalán nem politikai jellegű, tulajdonképpen a szerző semmit sem mond 2017 Magyarországának közéletéről. Ellenkezőleg, a főszereplő lány végig nem győzi hangsúlyozni, mennyire köze sincs a politikához, mennyire gyáva hozzászólni is, pláne cselekedni…

A könyv sokkal inkább a húsz éves főszereplő lány általános lelkivilágáról szól. A történet első harmadában még forradalom sincs, az egyetemista lánynak véget ér a vizsgaidőszaka, gíroszt ebédel a barátnőjével a Nemzeti Múzeum lépcsőjén és arra készül, hogy elköltözzön otthonról a barátnőjéhez. Elkeveredik egy érdekes társaságba, ahol megismerkedik néhány érdekes személyiséggel, köztük egy rapper előadóval, aki udvarolni kezd neki – iszonyú sablonos az egész, de akit érdekel egy húsz éves budapesti lány élete, a könyvből olvasmányos módon megismerheti.

Aztán kitör a forradalom és városi polgárháború kezdődik. Ebből végig csak annyit látunk, amennyit a főszereplő is lát: veszélyes kimenni az utcára, ezért egy ideig a barátnőjénél bujkál. Aztán mégis elkíséri az orvostanhallgató barátnőjét a kórházba, majd eljut az egyik ellenálló csoport főhadiszállására is. A helyszínek végig létező, a saját nevükön hívott budapesti helyszínek, a Honvéd-kórház, a Gellért-szálló, a lány sétál a Duna partján és így tovább, érdekes fantáziajáték elképzelni a 2017-es Budapestet egy 1956-szerű forradalmi helyzetben.

A főhadiszálláson találkoznak ismét a rapperrel, és a lány csatlakozik hozzá, amikor a férfi vidékre indul egy lopott kabrióval. Ezen a ponton van egy irdatlan inkonzisztencia a könyvben: korábban csak álcázott buszokkal tudtak az utcára merészkedni, ehhez képest a Gellért-szállótól kifelé már kabrióval halad a párocska? Miközben harsogó hangerőn hallgatják a rapsztár saját albumát? Egyébként is: semelyik zenész nem hallgatja a saját albumát – százszor hallották már és iszonyúan unják. Az olvasó számára pedig semmit nem mond, hogy a lány elmondása szerint a rapszövegek “színvonalasak” és “tűpontosak”: idézni kellett volna őket a sajátjaiból, vagy akár újakat írni, ha már…

A lány és a rapper közötti kapcsolat is inkább csak leírva van, semmint érzékeltetve, ahogy a férfi előnyös tulajdonságai is. Mindenesetre szerelmesek lesznek egymásba, és bár a lány időnként meztelenkedik itt-ott, a férfi csak a könyv felénél kezdeményez szexuális együttlétet egy balatoni nyaraló kutyaházában, miközben ott van mellettük a kutya is… Aztán visszafordulnak Budapestre, ahol némi szocio-trip keretében találkoznak őrült forradalmi vezetővel, a történet szempontjából funkciótlan szerelmi drámával, gyerekrablással, miközben a rapper csak a telefonját buzerálja. Aztán egy klassz csavarral a történet eljut a tetőpontjához, majd a forradalom véget is ér.

Vannak nagyon jó részei a könyvnek: egy húsz éves lány lelkivilágát elég jól bemutatja, érthető és szerethető, ahogy a belvárosi környezetéhez, illetve az emberekhez viszonyul. A forradalomban is vannak jó jelenetek, a Balaton mellett is, a szereplők közötti kapcsolatokban is. Tigris is van benne, ha nem is a Hősök tere közepén, ahogy a címlap ábrázolja. Hiba itt-ott a logikátlanság: a kabrió, a le nem merülő mobiltelefonok, a legnagyobb hiba viszont a közéleti mondanivaló teljes hiánya. A forradalom a könyvben csak háttér, egy eszköz ahhoz, hogy a főszereplő lány kalandokat élhessen át és érdekes emberek mellett lehessen. Kemény Zsófi korábban simán beszólt személyesen Orbán Viktornak, a könyvében viszont a nevén sem nevezi. Persze semmi gond nincs azzal, ha ezúttal nem a politikai nézeteiről, hanem önmagáról írt regényt – az én hibám, ha azt hittem, hogy a könyv közéleti témájú lesz…

Kemény Zsófi: Rabok tovább
Jelenkor Kiadó, 2017.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.