Szép és valóságosnak tűnő tájleírással kezdődik a történet, és ez a lírai szépség az egész könyvre jellemző marad. A vámpírlét felerősíti Stefan érzékeit, élesebben látja az őt körülvevő világot, és amit lát, azt a könyv mindig tökéletesen visszaadja.
Egy lépéssel újra közelebb kerültünk a Vámpírnaplók filmsorozat történetéhez: Stefan és Damon immár átalakult vámpírként tengeti mindennapjait, és ebben a kötetben már élvezhetjük a testvérviszály okozta feszültséget is. Bár a Vérszomj sajnos még ezzel a fordulattal is sokkal unalmasabbra sikerült, mint Stefan naplójának előző kötete.
Csalódni fog, aki az eddigi Vámpírnapló-könyvekhez hasonló dinamikát és misztikumot vár Stefan naplójától, ez a sorozat inkább Jane Austen 1800-as években játszódó romantikus könyveihez hasonló, némi vámpíros beütéssel.
Elena, Stefan és Damon megjárják a mennyet és a poklot is szeretett városuk megmentése érdekében. A hetedik rész szinte mondatra pontosan ott folytatódik, ahol a hatodik befejeződött.
A hatodik rész már annyira elrugaszkodik az emberek világától, hogy komoly képzelőerő kell a könyv élvezetéhez. A cselekmény ott folytatódik, ahol az ötödik rész befejeződött: Stefant fogságba ejtette két rókadémon és egy másik dimenzióban lévő börtönbe zárták, ahol borzalmasan megkínozzák őt.
