Szép és valóságosnak tűnő tájleírással kezdődik a történet, és ez a lírai szépség az egész könyvre jellemző marad. A vámpírlét felerősíti Stefan érzékeit, élesebben látja az őt körülvevő világot, és amit lát, azt a könyv mindig tökéletesen visszaadja.
A második részhez képest csak néhány hónap telt el. Stefan New York Cityben tengeti az életét, szó szerint tengeti, ugyanis ebben a részben a tévésorozatból is ismertek szerint már csak állati vért vesz magához, ezért sokkal gyengébb, mint egy átlagos vámpír. Stefan gyengeségére, elcsábíthatóságára és a testvére, Damon bosszúvágyára épül a történet. A tovább fajuló testvérviszályuk elvonja a figyelmüket az őket körülvevő veszélyekről, így egy tömeggyilkosság gyanúsítottaivá válnak. Ennek köszönhetően újabb vámpírokat és boszorkányokat ismerhetünk meg, akik a megjelenésükkel szintén közelebb visznek minket a jelenhez. Megemlítik Klaust, mint rettegett ősi vámpírt, de valódi szerepet még nem kap ebben a részben. Klaus cinkosa viszont üldözőbe veszi Stefant és Damont, és csak régi ismerősüknek köszönhetik a megmenekülésüket…
Nekem ez a rész, mint az eddigiek is, Damon megjelenésétől vált izgalmassá. A személyisége felhevíti a jeleneteket: szélsőségesen negatív és pozitív érzelmei vannak, szó szerint haláliak azok a fejezetek, amelyekben szerepet kap. Stefan napjaira épül a történet, mégis mindig Damon ad életet a könyvnek. Stefan mindig idegesítően lúzerré válik. Rájöttem, hogy a sorozatban szereplő Stefant is ezért nem szeretem, mert a számára legkedvezőbb szituációkból is képes rosszul kijönni.
Tekintve, hogy a tévésorozatban már 163 éves a testvérpár, még számíthatunk pár ehhez hasonló izgalmas történetre. Ahogy haladunk az időben előre, egyre izgalmasabb kalandokba bonyolódnak a főszereplők és egyre jobbak a könyvek is – ajánlom őket, és kíváncsian várom az új vámpírok felbukkanását és az új romantikus történeteket is.
Lisa Jane Smith: Sóvárgás – Stefan naplója 3.
Könyvmolyképző Kiadó, 2013.