Az Agave Kiadó idén egy magyarul most először olvasható történettel örvendeztette meg a Maigret-rajongókat.
A fülszöveget ismerve a könyv feléig nem éri meglepetés az embert: Maigret felügyelő egy rokonának a kérésére utazik Givet-be, a belga határ mentén fekvő kisvárosba, hogy segítségére legyen a Peeters családnak. A gazdag kereskedő famíliát azzal gyanúsítják, hogy elrabolták és megölték Germaine kisasszonyt, aki három évvel ezelőtt leányanyaként gyermeket szült a család egyetlen fiának, Joseph-nek. Ő lesz az első számú gyanúsított, az izgatott helyi rendőrfőnök már le is tartóztatná, azonban Maigret érzései azt sugallják, hogy valami egészen más áll a háttérben. De ezúttal sem a nyomozás, sem a gyilkos kilétének megállapítása nem sikerült olyan izgalmasra, mint a korábban megjelent kötetekben.
A regény követi a hagyományokat, akire a szerző a legjobban igyekszik ráhúzni a vizes lepedőt, az bizonyul a legártatlanabbnak. Mivel viszonylag kevés szereplője van a könyvnek, az is könnyen megsejthető, hogy ki lesz végül a hunyó. Amiben mégis eredeti a regény, az a lezárás, a bűnös ugyanis nem a jól megszokott büntetését kapja, egészen másfajta sorsot szánt neki Simenon…
Az 1932-ben megjelent kötet az Agave gondozásában az ötödik, eredetileg pedig a tizenharmadik Maigret-történet volt. Simenon 1934-ben, tizenhét kötet után tekintette lezártnak népszerű sorozatát (bár rajongói nyomásra alig négy évvel később folytatta őket), tehát a flamand családnál történő nyomozás az első etaphoz tartozik. Kritikusok szerint ezek voltak az igazi mesterművek, ám ebben esetben ez a kijelentés vitatható… A felügyelő iránt még csak érdeklődőknek ezért nem ajánlom, hogy ezzel a kötettel kezdjék az ismerkedést, Maigret-rajongóknak viszont ettől függetlenül kötelező olvasmány!
Georges Simenon: Maigret és a flamand lány
Agave Kiadó, 2013.