Bárdos András első könyve volt tavaly az Ítélet – a híradós műsorvezetés után valószínűleg egyszerűen kiírta magából a sok éves frusztrációját. Maga a frusztráció persze indokolt lehet, szegény nyolc évig talán egyetlen napig sem tudott az értékes vagy a fontos dolgokkal…
Azzal akartam kezdeni, milyen ritka a magyar politikusok között, aki írásban is képes és hajlandó kifejteni az álláspontját, legalább utólag. Aztán a kezembe került egy júniusi Népszabadság, amiben a Hiányzó memoárok című cikk tökéletesen kitárgyalja ezt a témát, úgyhogy ebbe én már…
Ezt a könyvet egymás után ajánlotta a Népszabadság kulturális rovatában Papp Sándor Zsigmond újságíró, interjúban Sólyom László köztársasági elnök, és a blogjában Gyurcsány Ferenc (akkor még) miniszterelnök, és felkeltette a figyelmemet ez a sok magas szintű méltatás. A dicséret alapja mindhármuknál, hogy a könyvből megismerhetőek a…
Némileg csalódott vagyok: ezzel a könyvvel ugyanaz a baj, ami Clinton könyvével is, hogy bár eredetileg gondolom személyesen írta be Obama egy szövegszerkesztőbe, utána egész csapat szerkesztő, PR-os, politológus és ügyvéd rágta át minden egyes szavát (a külön köszönet rovat…
A második kötetben Clinton ott folytatja, ahol az előzőben abbahagyta: elnökké választották. Ebben a részben sem ír le semmi olyat, ami a republikánus párt képviselőin kívül bárkinek is rosszul eshetne, és a fejezetek is az első kötethez hasonlóan időrendben követik…
Kellemetlen szerzői szokás az összes résztvevő, szereplő, szervező felsorolása, illetve lehetőség szerint meleg szavakkal méltatni mindenkit. Egyvalakinek jó ez, a felsorolt embereknek, minden más olvasónak idegesítő, megjegyezhetetlen és nulla információtartalommal bír. Bill Clinton is felsorolja élete több száz résztvevőjét, a…
