Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései

Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései A rossz kislány csínytevései című könyv a szerelemről szól. A cím és a borító alapján könnyen kitalálható, hogy van benne erotika is egy adag, de egyrészt az ő könyvei jórészt ilyen címlapokkal jelennek meg nálunk, másrészt meg például a Pantaleón és a hölgyvendégek sokkal pajzánabb. Llosa egy bolíviai származású tolmács bőrébe bújva meséli el a történetet, egy lánnyal való kapcsolatáról, akit még Bolíviában ismert meg kisgyerekként, aztán Európába, Párizsba költözése után folyton összefut vele – és minden egyes alkalommal összetöri a szívét. Egy igazzy femme fatale ez a „rossz kislány”, mindig ahhoz a férfihoz csapódik, akitől többet remél, hol forradalmár Kubában, hol francia diplomatafeleség, hol dúsgazdag, unatkozó angol úr mellett, hol pedig perverz japán maffiafőnök oldalán tűnik fel. Az egyetlen biztos pont az életében a csóró tolmács, aki kedves „lilaságokkal” udvarol neki, és mindig megfogadja, amikor csúnyábbnál csúnyább módokon faképnél hagyja, hogy soha többet nem foglalkozik vele, de aztán sosem bír ellenállni neki, amikor újra és újra feltűnik.

Az ilyen reménytelen szenvedély már talán nem is nevezhető szerelemnek – én legalábbis biztos nem nevezném annak –, mégis, az irodalomban és a filmekben gyakran találkozhatunk vele. Amiben ez különbözik a többitől, az az, hogy Mario Vargas Llosa zseniálisan tud írni. Nagyon finoman, szinte érzelemmentesen mesél hőseiről, elegánsan szövi át humorral, és a kész szövet nem csak a szereplőket és az érzelmeiket mutatja: ott van a háttérben az egész világ. Időben és térben nagyon sok helyet „beutazunk”, az 50-es évek Bolíviájától kezdve a forradalmi lázban úszó Párizson és a hippik Londonján át a hihetetlenül fejlődő Japánig és a kilencvenes évek Madridjáig. Ez az utazás egy fél évszázadon, a fél világon, és egy poros, kicsit unalmas, egyetlen szenvedéllyel rendelkező emberke életén át egyértelműen Vargas Llosa válasza Marquez Szerelem a kolera idejénjére. Mindkét dél-amerikai író várományosa volt az iroldalmi Nobel-díjnak, végül Marquez kapta csak meg – szerintem ez Llosa visszavágása. 2006-ban, hetven évesen írta (vagy legalábbis ekkor jelent meg), de ha nem is élete fő alkotása, egész biztosan remekmű.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .