Tom G. Palmer (szerk.): Az erkölcsös kapitalizmus

Tom G. Palmer: Az erkölcsös kapitalizmusMa, Magyarországon viszonylag nehéz kontextusba helyezni egy olyan esszé-gyűjteményt, ami a kapitalizmus erkölcsi fölényéről szól, ugyanakkor annál fontosabb, hogy ez a kötet egyáltalán elérhetővé vált.

A könyv egymástól független esszékből áll, amelyek a kapitalizmus és az erkölcs kapcsolatát más-más oldalról vizsgálják meg. A legtöbbjük valamilyen tételmondat köré szerveződik, például hogy az újítókat tisztelni kell – az pedig csak nyelvtani kérdés, hogy újítókat akár “gazdag vállalkozóknak” is lehetett volna nevezni. Aztán egy széles körben elterjedt tévedés, hogy a kapitalizmus szegénységet is létrehozna: szegénységet nem lehet létrehozni, az csak van, a kapitalizmus viszont jólétet hoz létre (ha nem is mindenkinek). A piac lényegéről szól a Verseny és együttműködés című fejezet, a kettő ugyanis nem hogy nem ellentéte egymásnak, hanem a piaci szereplők pontosan azért versenyeznek, hogy együttműködhessenek másokkal – ez egyébként az egyik legszebb gondolatmenet a kötetben.

A könyvben felsorolt nemzetközi példák rengeteget segíthetnek a mai magyar helyzet megértésében is. Az USA-val például az a baj, hogy a haverok kapitalizmusa terjed, ami élesen ellentmond a valódi kapitalista erkölcsöknek és rendkívül ártalmas – erről mi, magyarok is tudnánk mesélni. A történelmi példák is kitűnőek: az emberi történelem során az általános szegénység volt a jellemző, amiből a kapitalista országok tudtak csak kitörni. Ott is vannak szegények természetesen, de egy egész fejezet segít megérteni, mennyire más szegénynek lenni egy gazdag országban, mint egy szegény országban.

Az erkölcsösség paradoxona című fejezet szellemes matematikai és logikai elemzése az önzetlenség határainak. Erkölcsi szempontból általában elítéljük az önzést és önzetlenséget várunk el – innen kiderül, mennyire van ennek nagy általánosságban értelme. Egy másik fejezet az egyenlőtlenséget elemzi erkölcsi szempontból, illetve azt az egyszerű tényt, hogy az anyagi egyenlőtlenség nem erkölcstelen – és csak részben azért, mert egy matematikai arány önmagában még nem lehet erkölcsi kérdés.

Ayn Rand és a kapitalizmus: Az erkölcsi forradalom – David Kelley tanulmánya a jólétiség és az igazságos elosztás iránti erkölcsi igényünket elemzi, és arra jut, hogy képtelenség az egyéni képességeinket társadalmi erőforrásként elfogadtatni. Vessük ezt össze azzal, amit Kövér László mondott: “A gyermek nem magánügy, hanem a közjó egyik eszköze”, és akkor rögtön egyet is érthetünk Kelley-vel, amikor a tanulmány végén egy újabb, individualista erkölcsi forradalmat javasol.

Vannak gyengébb pontjai is a kötetnek, a szerkesztő Palmer például a személyes élményeit meséli el egy magánkórházról, majd egy non-profit kórházról – a kötetből eléggé kilóg ez a fejezet, de a magyar állami egészségügy helyzetére mégis jól reflektál. Más szempontból, de szintén gyengébb pontja a könyvnek, amit Ludwig Lachmann írt a piacgazdaságról és a vagyoneloszlásról, ennek a fejezetnek nagyon bonyolult a nyelvezete és alig-alig érthető, mit akart a szerző mondani – ettől a kivételtől eltekintve viszont a kötet végig jól megírt és közérthető esszékből áll.

A könyv végén Mario Vargas Llosa Nobel-díjas író a globalizáció és a helyi kultúrák viszonyát elemzi. Ő az egyetlen, akivel érdemben vitatkozni tudnék: igaza van abban, hogy felesleges a helyi műveltséget erőszakosan fenntartani és falakkal körülvenni, de azt a kincstári optimizmusát is nehéz osztani, mely szerint a globalizációval ne szorulnának vissza a helyi nyelvek és kultúrák.

A kötet megjelenését támogató Szabad Piac Alapítvány arra biztat, hogy minél szélesebb körben vitatkozzunk a könyv tartalmáról, a szerzők nézeteiről. Ennek kapcsán van egy érdekes felhívásuk is: ha egy iskolában egy erkölcstan-órán garantáltan(?) megvitatják a könyv tartalmát, bármilyen kritikusan is, az alapítvány ingyenes példányt küld hozzá – én csakis javasolni tudnám, hogy minél többen éljenek a lehetőséggel.

Tom G. Palmer (szerk.): Az erkölcsös kapitalizmus
Ad Librum Kiadó, 2013.

6 comments for “Tom G. Palmer (szerk.): Az erkölcsös kapitalizmus

  1. Trychydts
    2014. június 24. kedd at 08:02

    Nem olvastam a könyvet, csak a te összegzéseddel tudok vitatkozni.

    A kapitalizmus első szánú, inherens jellemzője, hogy szegénységet teremt — ezért van szükség brutális és folyamatos állami beavatkozásra, hogy egyáltalán működhessen. Ha egy területen jól megél 1000 indián, aztán jönnek a kapitalisták, akik kiirtják a bölényeket, felparcellázzák a prérit rancheknek és vasútnak, az idiánok pedig éhen halnak, akkor csekély vigasz, hogy közben felépül pár nagyváros. Ha a Coca-Cola tönkreteszi a lokális üdítőital-készítőket, akkor ott családok fognak tönkre menni, mint ahogy iszonyú mennyiségű helyi vállalkozás ment tönkre a McDonaldsnak köszönhetően is, miközben az emberek aligha esznek több hamburgert. Egyszerűen kevesebbek kezében koncentrálódik ugyanaz a tulajdon. Ráadásul ez a minőség rovására is megy: ha te foglalkoztatod Texas legjobb hamburgerszakácsát, az nem fo érvényesülni a McDonakdsban.

    • Szatmári Péter
      2014. június 25. szerda at 19:04

      Érdekes, ezek szerint te is ennek a széles körben elterjedt tévedésnek az áldozata vagy. Az első kérdés, hogy pontos-e az összegzésem, ennek megítéléséhez elérhető a könyv eredetiben is, itt: http://atlasnetwork.org/wp-content/uploads/downloads/2011/10/The-Morality-of-Capitalism-PDF.pdf

      A konkrét idézet a 15. oldalon (PDF oldalszám, nem az, ami alul van): Wealth has causes, but poverty does not; poverty is what results if wealth production does not take place, whereas wealth is not what results if poverty production does not take place.

      Na most a kapitalista nem az, aki kiirtja a bölényt, mert a kapitalizmus nem pusztítást jelent, hanem versengő értékteremtést. Tény, hogy a versengésben egyesek győznek, mások alulmaradnak, de nekik is minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy másfajta érték teremtésébe kezdjenek. Ha már vasút épült a prérire az indiánoknak…

      Ha pedig “brutális és folyamatos” állami beavatkozás kell ahhoz, hogy a kapitalizmus ne teremtsen általános szegénységet, miközben rossz minőségű termékek készülnek, akkor miért működik a kapitalizmus egyáltalán? Irányítsa az állam az egész gazdaságot, hogy gazdagságot teremtsen! Voltak próbálkozások erre is, most éppen nálunk is, de szerintem minden elméleti vitát felülír az, hogy az erkölcsös értelemben vett kapitalista országok lakói sokkal sikeresebbek és gazdagabbak.

  2. Trychydts
    2014. június 27. péntek at 21:29

    Jelenleg nincs olyan ország, ahol a kapitalizmus kőkemény állami szabályozók nélkül működne.

    Kapitalizmus nincs túlságosan régen, jólétet viszont elég sokat létrehoztunk kapitalizmus nélkül is. Amúgy említhettem volna Afrikát is, az ottani állapotokért, társadalmi katasztrófákért és nyomorért kizárólag a kapitalizmus indukálta gyarmatosítás a felelős. Amúgy persze, ha szeretjük az olcsó propagandát, játszhatunk definíciós játékokat és kizárhatunk mindent a kapitalizmus értelmezési tartományából, ami rossz, csak kérdés, hogy akkor marad-e valami.

    Jelenleg a Föld lakosságának többsége számunkra elképzelhetetlen szegénységben él; a szegénység oka, hogy pár évszázadig azt gondoltuk, csak lépéselőnyben vagyunk, az erősebb elveheti, ami a gyengébbé. Ebből Európában persze autó lett, selyemharisnya és számítógép, értékteremtő verseny, ha úgy tetszik, csak éppen a jóléthez nem azok jutnak hozzá, akik az árát megfizették.

    A továbbiakért javaslom az Izmaelt 🙂

    • Szatmári Péter
      2014. július 1. kedd at 19:37

      Ellenkezőleg: a tömegek számára elérhető jólétet éppen a kapitalizmus teremtette meg. És lehet, hogy olcsó propaganda, de a könyv valóban a definíció értelmezése is, például az egyik fejezet szerint a kapitalizmus szó annyira lejáratódott, hogy talán érdemes lenne másikat használni helyette. Mindenesetre amiről itt szó van, az nem a rabló-, az állam- vagy a haverok kapitalizmusa, hanem az értékteremtő, erkölcsös versengés és egyenlő felek együttműködése.

      Azt is fenntartom, hogy szegénységnek nem oka a kapitalizmus, Afrikában azelőtt sem volt gazdagság, a kapitalizmus gazdagságot hoz létre és csökkenti a szegénységet. A Földön soha nem volt ilyen kevés a szegény ember, mint most. Izmaelnek utánanézek, de te is nézd meg a szegénységről ezt:
      http://www.ted.com/talks/hans_rosling_reveals_new_insights_on_poverty

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.