A könyvet szakemberek írták szakembereknek, így elsősorban pedagógusoknak lehet hasznos fejlesztő segédanyag, ugyanakkor mindenki más sokat is tanulhat belőle az optimizmus jobb megértéséről és tanításáról.
A kötet magyar alcíme: “Védd meg a depressziótól – legyen boldog élete” kissé eltúlzott ígéretet tesz. Az eredeti alcím ez volt: “A Proven Program to Safeguard Children Against Depression and Build Lifelong Resilience” – a fordítás irodalmi szempontból elfogadható, de a könyv tartalmát kevésbé jól tükrözi vissza. Egyrészt mert a könyv alapvetően egy pszichológiai fejlesztési program, benne kérdőívekkel, időbeosztással, módszertani útmutatóval, tehát nem az optimizmus témáját járja ennyire körbe, hanem a képzés menetét. Nem véletlen, hogy a könyv egy tréningcég fordításában és támogatásával jelent meg. Úgyhogy a szülők kevésbé fogják tudni kihasználni a könyv egészét – én legalábbis egy pedagógusról tudom jobban elképzelni, hogy komplett kérdőíves, képregényes fejlesztési programot csináljon végig gyerekekkel.
A másik eltérés csak nyelvtani: a resilience (rugalmasság) szó a könyv témáját figyelembe véve egyáltalán nem boldogságot jelent, hanem a negatív eseményekkel kapcsolatos feldolgozási és ellenállási képességet.
Ugyanakkor a szerző alapvetését, az optimizmus lényegét, valamint annak tanulhatóságát és taníthatóságát természetesen bárki megértheti és hasznosíthatja. Ráadásul a könyvben számtalan kitűnő, életszerű példa van felsorolva, ami segít magunkban vagy a gyerekünkben felismerni a pesszimista gondolkodást, és rámutat, hogyan lehet azt optimizmusra változtatni vagy a kudarcokat hatékonyabban feldolgozni. Ez a képesség minden olvasó számára nagyon hasznos lehet!
Tudni kell, hogy a nem pedagógus olvasók számára a könyv kissé unalmas: eleve amerikai módra iszonyatosan túl van írva, a könyv elején például komplett fejezet foglalkozik azzal, ahogy a szerző a csapatának a tagjaival találkozott – ez a rész valószínűleg nem sok olvasót fog lekötni. Rögtön utána viszont nagyon kell figyelni, mert a szerző ekkor tisztázza az optimizmus és a pesszimizmus közötti alapvető különbségeket – majd a könyv egész hátralevő részében tovább ragozza ugyanezt, módszereket és részletes kifejtést adva az optimizmus oktatásához.
A könyv alapvetően az olyan gyerekekről szól, akik már képesek a saját érzéseiket érdemben végiggondolni és nyilatkozni róluk, tehát a 8-16 éves korosztályról. A szerző az ennél kisebbekről is ír, de ezt már nem tudományos eredmények, hanem a saját kisgyerekei alapján. Vigyázni kell, mert itt többször is kifejezetten téved, például hogy a gyereknek a lehető legtöbb választási lehetőséget kell adni, vagy hogy kétévesen felnőtt szerepek betöltésére biztassuk őket – ez a rész átgondolatlan és ezért káros, a szerző itt már nem szakember, csak egy szülő a sok közül, ne higgyünk el neki mindent szó szerint!
Annak viszont összességében örülnék, ha a részletezett módszertant minél több felé tanítanák Magyarországon is, mert hasznos és értékes lenne a gyerekek számára, különösen egy ilyen pesszimista országban, mint a miénk. A könyv ehhez egy kitűnő segédlet – szurkolni fogok a Profil Trainingnek, hogy minél szélesebb körben el tudják terjeszteni!
Martin Seligman: Az optimista gyermek
Akadémiai Kiadó, 2012.