Csalódást okozott a könyvváltozat. Ebben ugyanis a filmmel szemben nincs érzelem, nincs dráma, csak száraz beszámoló a király és a logopédus viszonyáról. Plusz egyfajta családtörténet, valódi történetek nélkül.
A könyv szerzője a logopédus dédunokája, úgyhogy a logopédus családtörténetével indul a könyv. Logue Ausztráliában él, ahol logopédiával foglalkozik és önálló előadásokat tart, gondolom a mai stand up-komédiák mintájára. Erről nincsenek további információk, ami elég zavaró: vajon miről beszélt ilyenkor Logue a közönség előtt? Hofi Gézát vagy Orbán Viktort képzeljük magunk elé? Felnőttkorában költözik Angliába a családjával, ahol szintén logopédus praxist indít.
Ezután következik Bertie, a herceg élettörténete, kb. egy lexikon izgalmait nyújtva. Nem is igazán regény ez, hanem kordokumentum, alapanyag valamihez, amiből aztán valódi dráma csak forgatókönyv, majd végül mozifilm formájában született.
Bertie herceg sok logopédussal próbálkozott, sikertelenül, és egyre nagyobb kudarcokba szalad bele a nyilvános beszédei alkalmából. Logue segítségével viszont érdemben tud javítani a beszédkészségén. Rengeteget gyakorol és dolgozik, így egyre jobb beszédeket tart, idővel kifejezetten jó szónokká válik. Mivel meggyógyult, a logopédussal már csak udvariassági viszonyt tart fenn – de amikor király lesz, ami még magasabb szintet követel, újra a segítségét kéri.
A király mindegyik beszéd előtt nagyon izgul – a logopédus szerint legalábbis, de a beszéd kivétel nélkül mindig jól sikerül… Kettejük viszonyának egyetlen érdekessége, hogy a beszédek alkalmával a logopédus a királyi környezetben, a palotában és a családi körben dolgozhat, ki-be mászkál az ifjú Erzsébet is. Más alkalomból nincs köztük kapcsolat, arra sincs utalás, hogy Logue-tól mást is tanult volna a király, mint beszélni, úgyhogy gondolom Logue is csak egy volt a király számtalan segítője közül. Önmagában persze ez sem rossz, én voltam a király logopédusa – regénynek viszont kevés.
Mark Logue – Peter Conradi: A király beszéde
Gabo Könyvkiadó, 2011.