Sandro Monetti: Aki a király hangján szólt: Colin Firth

Sandro Monetti: Colin FirthNem biztos, hogy nyerő ötlet, ha a legnagyobb rajongója ír könyvet egy színészről, bármilyen rutinos újságíró is az illető. Az eredmény ugyanis, legalábbis ebben az esetben egy túlontúl elfogult kép Colin Firthről – igaz, az olvasók hasonlóan rajongó része talán pont ezt a stílust igényli.

Annyiban mindenképpen jogos a rajongás, hogy Colin Firth, amennyire más forrásokból, illetve a könyv elolvasása után reálisan gondolni lehet, valóban jó ember és kétségtelenül nagyszerű színész. A könyvben a felsőfokú jelzők állandó használata azonban mégis zavaró, mert kétséget ébreszt abban, hogy a szerző reális képet nyújt-e a színészről. Tartalmi szempontból is nehéz elfogadni, hogy Colin Firth minden egyes filmjében kitűnő, csodálatos alakítást nyújtott, illetve hogy emberileg is ennyire tökéletes lenne.

A könyv szerkesztése egyébként megfelelő, a szerző professzionális újságíróhoz méltóan ír, nagyon jó például az egyes fejezetek tagoltsága. Bár egy kicsit furcsa volt, hogy Colin már a 74. oldalon átveszi az Oscar-díjat, majd a beszédében a feleségét méltatja, annyiban mégis indokolt ez a rész is, hogy a feleségéről szól, a hozzá fűződő stabil és szeretetteljes kapcsolatáról, ami máig is tart – illetve az Oscar-díj átadásáig még biztosan tartott…

A könyv legnagyobb része ezután Colin Firth filmjeiről szól, és egy-két személyes sztorin kívül általában a film cselekményének, és benne az ő szerepének a rövid összefoglalását tartalmazza. Némelyik kifejezetten kedvcsináló, a Könnyű erkölcsök című filmet például a könyv hatására néztem meg, és sem a film, sem benne Colin Firth nem okozott csalódást. Szomorú, hogy a bemutatott filmek többségéről eddig még nem is hallottunk Magyarországon, ezek ugyanis brit filmek, nálunk pedig Colin Firth hollywoodi sikerfilmjei ismertek inkább, mint a Bridget Jones, a Mamma Mia és persze A király beszéde. Természetesen sok szó esik a színész életét meghatározó Büszkeség és balítéletről is – szerintem a szerző minden egyéb méltatása mellett is Firth elsősorban az ilyen karót nyelt, mégis kellemes és vicces figurákban erős.

Privát pedig, az elesett emberekért végzett munkája kapcsán nekem úgy tűnt, mintha túl sok területen, túl sok szervezetért emelne szót, de ezt csak a könyv alapján nem lehet eldönteni. A szegény emberekért kiállni természetesen helyes, Olaszországot kedvelni is rendjén való, és a színész mindenkori szerénysége is szimpatikus.

A könyvnek a legjobb része mégis A király beszédéről szóló fejezet. Egyrészt mert a sok ismeretlen brit film felsorolásához képest ezt végre én is láttam, másrészt mert tényleg meglepő, hogy a dadogó királyról szóló kis költségvetésű brit film mekkorát durrant.

A könyv vége viszont némileg röhejesre sikerült: a szerző megszólaltatja a Sztárok Pszichológusát, aki a könyv előző részeit ismétli el pszichológus-konyhanyelven, illetve a Sztárok Stylistját, aki Colin Firth öltözködését méltatja. OK, biztosan ez is van, akinek érdekes…

A könyv a Suszer, szabó, baka, kémmel zárul, amelyben Colinnak csak mellékszerep jutott – soha rosszabb mellékszerepet persze -, illetve azzal, hogy Colin egyre nagyobb és jobb színész, a csillaga az egekben jár, és ragyogni fog az égen még sokáig, sokáig…

Sandro Monetti: Aki a király hangján szólt: Colin Firth
Athenaeum Kiadó, 2012.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..