Szabó Győző: Toxikoma

Szabó Győző: ToxikomaŐszinteségi roham lett úrrá a magyar színészeken, Stohl András után Szabó Győző is úgy döntött, hogy felfedi a múltja sötét foltjait. Nehéz eldönteni, hogy Győző csak a pénz miatt írta meg a könyvet, vagy mint ahogy Stohl is állította, meg akarta magyarázni a történteket a nagyközönségnek. Miért tíz éves hallgatás után döntött úgy, hogy az embereknek meg kellene ismernie a kábítószeres előéletét és a “gyógyulásának” útját?

A Toxikoma felöleli Szabó Győző egész eddigi életét. Megismerkedhetünk a szüleivel, tanulmányaival, melyeket nagyon szép eredményekkel zárt, amíg aztán Nyírbátorból felkerült Budapestre. Teljesen elvarázsolta a város, és mert sikeres volt mind a tanulmányaiban, mind a szabadidős zenekarával, elkapta a hév, és a kisvárosi gyereket felfalta a nagyváros.

Szabó Győzőnek végig nagyon őszinte stílusa van, a szó legdurvább értelmében. Az egyik pillanatban repkednek a trágár szavak, a másikban pedig egy rémült kis nyuszival találjuk szembe magunkat. Sokáig azon tűnődünk, melyik is lehet az igazi, mert egy adott szituáción belül is pillanatok alatt meg tud változni. A plafonon kezdi, majd észhez tér, és máris megalázkodik. Nem lehet eldönteni, hogy a színészi volta, vagy a saját személyisége miatt viselkedik így, de az biztos, hogy a viselkedése nagyon jól tükrözi az állandóan bizonytalan lelkiállapotát.

Az első pár oldalon nagyon érdekes hasonlattal él a drogozással kapcsolatban, mely szerint a drog új és új ajtókat nyit meg az ember előtt, egyre mélyebbre jut a rejtekében, de ezek az ajtók visszafelé csak ritkán járhatóak. Majdnem ott ragadt ő is az utolsó ajtó mögött, ahonnan már nem volt visszaút. A könyv elején mindjárt az elvonóban találjuk őt, majd csak a későbbiekben ismerjük meg a teljes történetét annak, ahogy odajutott. Elmeséli, milyen szereket és hogyan használt, és hogy azok milyen hatással voltak a szervezetére. A mákteánál túl sokat is időz, és nem túl érdekes az, ahogyan hozzájutottak, majd főzőcskéztek belőle.

Egy kábítószerrel kapcsolatba még nem kerülő olvasónak nagyon fura, hogy a szerzőnek az összes szerrel volt valami problémája. Borzalmas volt az íze vagy a hatása, vagy csak nehezen lehetett hozzájutni, ő mégsem tudott róla lemondani. Több problémája volt a beszerzésükkel, mint amennyire jó volt a szerek hatása, legalábbis a leírtakból ezt lehet leszűrni. A folyamatos megaláztatásokra, a titkolózásokra, hazugságokra ment rá az élete ebben az időszakban. Megcsalta a feleségét, üldözte és letartóztatta a rendőrség, tönkretette más emberek életét, a sajátjáról nem is beszélve.

A könyvben nem eredeti neveket használ a szereplők bemutatására, hanem az adott személyre legjellemzőbb tulajdonság alapján ruházza fel őket nevekkel. Csernus Imrét például, aki egyébként majdnem minden fejezetet szakmailag kommentál, így érhetőbbé téve egy-egy jelenetet, Morpheusnak hívja. Csernus egyébként barátként, láthatóan sokat megtett Győző érdekében.

Sajnáltam viszont, hogy a feleségét ritkán említette meg a könyvben. Érdekes lett volna azt is megtudni, a nő hogyan bírta őt elviselni. Eleve, hogyan ismerkedtek meg, és miért ment hozzá egy kábítószerfüggő pasihoz? Győző már nagyon korán függővé vált a szerektől, ezért gondolom, hogy eközben ismerte meg a feleségét is – ez a vonal nekem elég felületesnek tűnt.

A könyv megjelenése után Szabó Győzőt a tévében is láttam, ahol ugyanerről a témáról beszél. Ott sajnos teljesen meghazudtolta a könyve őszinteségét és bűnbánó jellegét, inkább tűnt egy beképzelt színésznek, aki egyáltalán nem bánja a kábítószerrel töltött éveit, és nem hajlandó senkitől bocsánatot kérni ez idő alatt elkövetett vétségei miatt. Szomorú!

Szabó Győző: Toxikoma
Libri Kiadó, 2012.

1 comment for “Szabó Győző: Toxikoma

  1. Anett
    2012. augusztus 30. csütörtök at 17:49

    Én is hiányoltam a feleségével kapcsolatos élményeit, és felmerült bennem is, egyáltalán, ha össze is jöttek, hogy jutottak el a házasságig? Egy junkiet csak az anyag érdekel, az összes többi mellékes, a heroin a szerelem, másra nincs is szükségük. A könyvből inkább úgy tűnik nekem, mintha nem is lett volna családja, akár napokra eltűnt, kúrt össze-vissza, miközben a felesége meg a gyereke azt sem tudta, merre jár, életben van-e még. Egy narkós egyébként is kb. bármelyik percben meghallhat. Mindenesetre kíváncsi lennék egy olyan könyvre is, amit egy junkie felesége, anyja, hozzátartozója ír meg. Kész kálvária lehet az élet számukra is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .