Kimberly Potts: George Clooney, az utolsó filmcsillag

Kimberly Potts: George ClooneyAzt reméltem, hogy a könyv tele lesz jobbnál jobb sztorikkal George Clooney eddigi életéről – erre a könyv pont az ellenkezője ennek. Tudás kell ahhoz, hogy egy ilyen felkapott és érdekes színészről ennyire unalmas, tankönyvszerű kötetet írjon valaki.

Már azt sem értem, miért erőltetik az életrajzi könyvekben a nagyszülők és szülők részletes bemutatását. Itt még Clooney nagynénje karrier-építését is bemutatták, pedig amikor egy Oscar-díjas színészről szeretnék olvasni, kicsit sem dob fel a tudat, hogy oldalakon keresztül a depresszióba zuhant nagynénje sorsát ecsetelik, aki másra hagyta a gyerekei nevelését is. Meg lehet említeni, hogy hatással volt a színész életére és munkásságára, de a részletekbe felesleges belemenni. Ami viszont fontos lett volna, hogy mennyire bizonytalan volt Clooney gyerekkora, ez gondolom nagy hatással volt a későbbi elszántságára, mégis csak érintőlegesen szerepel a könyvben.

A könyv első harmadában ránk zúdítanak még körülbelül száz nevet, amelyek nagy része semmit sem jelent az olvasó számára. Tele van a kötet felesleges évszámokkal és ismeretlen sorozatokkal, amelyekben valaha is megfordult a színész – mintha egy gimnáziumi évkönyvet olvastam volna.

Mire elérkezünk végre az áttörést meghozó Vészhelyzetig, a színész sok meghallgatáson és sorozatos szereplésen van túl. Többször említésre kerül, hogy Clooney elképesztő poéngyáros, mégis csak egy-két vicces történetbe avatnak be minket. Nem hiszem, hogy csak három meghallgatásán történtek érdekes dolgok. A könyvben sokkal inkább a történetekre kellett volna a hangsúlyt fektetni és nem a színész folyamatos fényezésére. Ennyire tökéletes embert még nem láttam, mint ő. Nincs még egy ilyen ember a Földön, aki mindig ennyire megfontoltan és az elvárásoknak megfelelően cselekszik.

Megszólaltatták a barátjait is, akik szintén csak pozitívan nyilatkoznak. Néha Clooney egy-egy nyilatkozatából is bemásoltak részleteket, melyekből azért kiderül, hogy nem hibátlan. Például a párkapcsolatai soha nem voltak tökéletesek, és a színészi játéka sem volt mindig az igazi, melyet a színész belát, a könyv írója viszont, ha éppen egy bukott filmről volt szó, akkor is mást, soha nem Clooney felkészültségét okolta.

A filmforgatásokkal kapcsolatban is a szerző több oldat töltött a filmek történetének ismertetésével, mint a forgatásokon történtekkel. Arra lettem volna kíváncsi, ami a kulisszák mögött történt!

Személyesen Clooneyt igazán csak az utolsó fejezetben ismerhetjük meg. Itt olvashatunk a házi malacáról, a barátairól, a tulajdonában lévő házakról, részletesebben a betegségéről és a jövőbeni terveiről. Ha a könyv első felét kihagyták volna és a második felében többet sztorizott volna maga Clooney, sőt ha ő írta volna az egészet, ha ő mesélt volna az életéről és nem egy elfogult író, talán még egy érdekes könyv is születhetett volna.

Kimberly Potts: George Clooney, az utolsó filmcsillag
Jaffa Kiadó, 2012.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..