Závada Péter: Ahol megszakad

Závada Péter: Ahol megszakadZávada Péter azon túl, hogy az Akkezdet Phiai nevű underground rapduó egyik (máris neves) tagja, még Závada Pál Kossuth-díjas író és szociológus fia is, vagyis első verseskötetének tétje legalábbis kettős: ki tud-e lépni a szerző önmaga, valamint apja árnyékából.

Először annak a tisztázása a feladatunk, hogy Závada Péter eddigi munkássága milyen kölcsönhatásban áll jelen kötetével, illetve, hogy a kötetben található versek hogyan kapcsolódnak a hip-hop „szövegeléshez”. Első ránézésre azt mondhatnánk, hogy bizony sehogyan, hiszen ezek a versek, kétségtelenül a kortárs szépirodalom területére tartoznak s nem máshova. Persze azt is el kell ismernünk, hogy az Akkezdet Phiai szövegvilága szójátékokkal, intertextualitással, áthallásokkal operál és így talán a legösszetettebb a hazai underground hip-hop szcénában. De egy dalszöveg mégis mindig a zenével együtt „üt”, úgy fejti ki hatását, ritmikáját is onnan, tehát kvázi kívülről szerzi, addig a vers, mint lírai műfaj önmagában kell, hogy helytálljon. A másik jelentős különbség pedig az, hogy míg egy dalszöveg lényegéből fakadóan előadásra, vagyis valamilyen közösségi megmozdulásra, társas happeningre íródik, addig a vers (legalábbis a XX., XXI. században mindenképpen) elsősorban olvasásra, vagyis egyéni befogadásra, személyes recepcióra születik. Második pillantásra már nem ilyen egyértelmű ez a látszólag éles határ, hiszen a kötetben található szövegek közül több már szerepelt az Akkezdet Phiai (egyébként az interneten is megtalálható) slam poetry műsorában, illetve a kötet nyitóverse a Boldog óra megtalálható a formáció 2010-es Kottazűr című nagylemezén is A skit érdekel cím alatt.

A harmincéves költő 14 éves kora óta ír rap szövegeket, de már egy ideje a kortárs költészet világában sem ismeretlen, hiszen versei 2009 óta jelennek meg olyan színvonalas periodikákban, mint a Holmi, a Jelenkor, az Ex Symposion, a Litera és az Irodalmi Jelen. Költészete kapcsán olyan előképeket szokás emlegetni, mint Parti Nagy Lajos, Petri György, vagy éppen Pilinszky János, hogy ezúttal csak a „p” betűsöknél maradjunk. Tény, hogy minden elsőkötetes szerzőre jellemző, hogy támaszkodik nagy elődökre, egy irodalmi hagyományra, amelyből kiindulva kezdi el keresni saját hangját. Hogy azután ennek az útkeresésnek a vége a hagyomány korszerű újraértelmezése-e vagy csak egy adott sablon szolgai utánzása, az már más lapra tartozik. Sajnos Závada Péter esetén ez a kérdés még egészen egyértelműen nem dönthető el: mindkét irányba mutatnak kezdemények, vagyis versek.

Závada Péter költészetére jellemző, hogy sorai erős jambusokban dübörögnek, ráadásul a fiatal költő erős formaérzékkel rendelkezik: páros rímes, ölelkező rímes versek és persze szép számban szonettek sorjáznak itt előttünk. Innen ered az Ahol megszakad megkapó, magával ragadó zeneisége is. Ki tudna ellenállni például az ilyen sorok csábításának: „Lemodellezni egy-egy érzeten, / hogy tűnik a hús-vér valóság léggé / – mint teherdaru, csóválom fejem: / tán nem szerettelek. Vagy nem eléggé.” Vagy: „A vers a télről annyi bőrt lehúz, / esőkbe bújik és ereszbe fagy. / Nem számolom, talán jövőre húsz / mosódik el, hogy így temetve vagy.” Én magam egyébként igen nagyra értékelem a versek esetén a formai fegyelmet, de természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy szabadvers is lehet gyönyörű. Nos, ha nem is túl sok ilyen szöveg került bele a kötetbe, azért van néhány, és bizony azt is el kell ismerni, hogy talán az ilyenekben van Závada Péternek a legnagyobb tehetsége. Elég ezúttal a Csak addig (1-4), illetve a Konkáv című versekre utalni.

Témái az általános emberi dolgokon belül az urbánus lét, Budapest hangjai, színei, részei, lakói, a lakótelepek, az időjárás, a társas kapcsolatok illetve azok hiánya, megszakadása, kontempláció és önreflexió, személyes Isten keresés, és mindig-mindig ősz és néha tél, de csak ritkán tavasz vagy nyár. A költő kilenc esztendős volt, amikor elvesztette édesanyját, számtalan verse kötődik ehhez a gyászhoz, ehhez a negatív anya-élményhez is. Ettől függetlenül semmiképp nem nevezhetőek depresszívnek a versei, és nem is olyan sokkolóak, mint például József Attila kései remekművei (sajnos nem is annyira zseniálisak), de egyértelműen melankolikus hangvételűek.

Költői hangját, szóhasználatát érheti talán a legtöbb kritika. Sajnos versei igen sok helyütt anakronisztikusnak hangzanak, vagyis akár írhatták volna őket a Nyugat korában is, ami élesen szemben áll azzal a ténnyel, hogy ezeket a verseket a XXI. század második évtizedének elején írták. És hát a Nyugat szerzői is elsősorban saját nyelvükön szóltak és nem mondjuk Petőfién. Ebben a fajta modorosságban az a legszörnyűbb, hogy úgy tetszik, teljesen céltalan, vagyis a költő szemmel láthatóan nem kezd vele semmit, csak ezen a nyelven ír, ami viszont napnál is világosabban nem az ő nyelve. Néha látszik némi próbálkozás arra, hogy ez a patetizmus dialógusba, valamiféle kölcsönhatásba keveredjen a kortárs szlenggel, de sajnos ezek a kísérletek is többnyire harmatgyengék. Gyakoriak a közhelyes megoldások, és az inkább röhejes, semmint frappáns és ötletes hasonlatok. Ezenkívül találunk szép számmal olyan sorokat is, amelyek bár nyelvtanilag teljesen rendben vannak, de sajnos semmi értelmük sincs. Például: „Élek, s ez ritka alkalom.” Vagy: „A nyári űr, ma díszdoboznyi bonbon”. Aki tudja, fejtse meg, hogy vajon mire gondolt itt a költő.

Vagyis nem egyszerű a kötet pontos helyiértékének meghatározása, elhelyezése a kortárs lírai mátrixban. Vannak gyenge pontjai szép számmal a kötetnek, de igazán haragudni mégsem lehet rá, mégpedig azért nem, mert a stílusa nagyon szuggesztív, hangvétele pedig meglepően személyes, szinte mindenkit meg tud szólítani. Valószínűleg Závada Péter előzetes – teljesen más térről szerzett – ismertsége is számtalan olyan fiatal olvasó kezébe juttatja el ezt a kiadványt, akinek korábban eszébe sem jutott volna kortárs költők versesköteteit olvasgatni.

Ettől függetlenül nem csak a könyv és a benne található versek kizárólagos érdeme az a feltűnő és rávetülő rivalda, ami nem jellemző minden költő első kötetére, mint ahogyan az sem, hogy a Libri gondozásában jelenjen meg ilyen típusú kiadvány, és az sem, hogy a hátsó borítóra Parti Nagy Lajos és Darvasi László írjon pár mondatos méltatást. Vagyis mindent összevetve az Akkezdet Phiaiból hozott előzetes hírnév és Závada Pál felől érkező hátszél meghatározza a kötet fogadtatását, tehát írásom elején feltett kérdésre a válasz, hogy nem. Még nem sikerült kiállni az árnyékból, de erre egy majdani újabb kötettel ismét adódik jó alkalom.

Závada Péter: Ahol megszakad
Libri Kiadó, 2012.

(x) A kötet megvásárolható 21% kedvezménnyel az Új Könyvek webáruházban!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .