Rájátszás: Szívemhez szorítom

Rájátszás: Szívemhez szorítom2011-ben a Margó Irodalmi Fesztiválon egyszeri ötletnek indult a Rájátszás projekt, amelyben a hazai könnyűzenei és irodalmi élet néhány emblematikus alakja állt össze egy csapattá. A Rájátszás azonban a hatalmas színpadi siker okán folytatódott, s most, a 2013-as első kiadvány után itt a második, a Szívemhez szorítom című könyvcédé, amely 110 oldalon számtalan prózával, verssel, dalszöveggel, képpel és tizennégy dallal is megörvendezteti a nyájas olvasót/hallgatót.

Miről is szól a Rájátszás? Ha radikálisan le akarnánk egyszerűsíteni a koncepciót, akkor azt mondhatnánk, hogy versek megzenésítésével állunk szemben, de ha kissé mögétekintünk, ennél lényegesen többről van szó. Itt ugyanis az írók, költők is tevékenyen részt vesznek az alkotó munkában, de a zenészek sem csak az adott szöveghez ragaszkodva írnak dallamot, hanem akár bátran (néha radikálisan) hozzá is nyúlnak az íráshoz, s alkotnak a versből valami mást: dalszöveget. Vannak ugyanis jó versek és jó dalszövegek, de közel sem minden jó vers jó dalszöveg is egyben, és megfordítva: nem minden jó dalszöveg működik versként, zene nélkül is. A Rájátszás résztvevői közösen dolgoznak és készítenek jó versekből jó dalszövegeket, s így a projekt keretében az irodalom valami új és izgalmas közegbe kerül: zenében könnyen kommunikálhatóvá válik.

Ami igazán nagy különbség a 2013-as és a mostani kiadvány között, hogy mára a kollektíva kezd valóban zenekarként funkcionálni. A 2013-as lemezen még párokban nyomták a show-t (egy költő, egy zenész) és az egésznek inkább „egyszálgitáros” hangulata volt félúton a tábortűz melletti gitározgatás és a rendes zenekar között, de a koncepció nyilvánvalóan továbblépés után kiáltott. Ebben a továbblépésben játszott jelentős szerepet a csoporthoz időközben csatlakozó Egyedi Péter, az Óriás együttes frontembere, aki nem csak egy új tag lett, hanem az új anyag zenei rendezője is, általa kapott új hangszerelést, dinamikát a lemez.

A Rájátszás tagjai különben nem kis nevek: az írók, költők közül Erdős Virág, Grecsó Krisztián, Háy János, Kemény István és Szálinger Balázs, illetve a zenészek oldaláról Beck Zoltán (30y), Egyedi Péter (Óriás), Kardos-Horváth János (Kaukázus), Kollár-Klemencz László (Kistehén) és Szűcs Krisztián (HS7) vesznek benne részt. Háy János és Grecsó Krisztián korábban már próbálkoztak a zenéléssel (kisebb sikerrel, mint az írással), így most sem áll idegenül kezükben a gitár; Erdős Virág pedig saját, Van egy ország című szövegét (versét) énekli el a lemezen, s bár hallatszik, hogy nem képzett énekes, ez a szöveg valószínűleg az ő hangján tud igazán autentikusan megszólalni.

Nem túlzás ezt összművészeti együttműködésnek nevezni, hiszen eleve más az alkotó közösség tagjainak alapállása: míg az író magában alkot, addig a zenész közösségben ötletelve, míg az író befelé fordul, addig az előadóművész a színpadon pont ellenkezőleg, impulzusokat sugároz a hallgatóságra. Ezért igazán izgalmas a Rájátszás: egy irodalmi produkciót helyez át zenei térbe úgy, hogy mindenki eredeti célja, élménye, története benne marad, de eltűnik, hogy ki írta a szöveget, ki szerezte a zenét, mert a végeredmény átlép az egyénen. Az énből csapat lesz, a munkából csapatmunka – ez adja a Rájátszás valódi értékét.

A kötet Valuska László producer előszavával indul, aki felidézi az alapötletet, összegzi a koncepciót, megoszt néhány gondolatot versről, dalról, örömzenélésről, közös történetről, spontaneitásról. Ezután Szálinger Balázs írásában Petőfi Sándor mint rocksztár áll előttünk, majd olvashatunk a kötetben rövidprózát Kollár-Klemencz Lászlótól, Beck Zoltántól, majd Háy Jánostól Negyven fölött címmel, mely a megcsalás és megcsalatás különös dinamikáját helyezi bele a megromló és széthulló házasságok erőterébe. Háy ugyanilyen címmel verset is jegyez, amely természetesen rajta van a CD-n, s melynek jellegzetessége, hogy öt, egyenként kétsoros strófában beszéli el az igazgató, az orvos, a tanár, az író és a költő félrelépését, ráadásul mindegyik versszak más hangon szólal meg. Azután Kemény István elgondolkodtató és Erdős Virág apokaliptikus prózája olvasható, később Kardos-Horváth János vágyik nyugatra, végül Grecsó Krisztián idézi föl zenészi pályájának három momentumát. A könyvet 27 jó minőségű, egész oldalas, fekete-fehér koncertfotó illusztrálja.

A hanglemez egyből kakukktojással indul, Grecsó Krisztián Dezső című nótája kevésbé kollektív alkotás, hiszen a költő egy régi szövegét és egy régi zenei ötletét gyúrta egybe és ő is énekli el. Mindenképp megér egy szót a kiadvány címadó dala is, a Szívemhez szorítom, amelyet valószínűleg sokan ismernek, hiszen a 30Y Dobozember című lemezére is felkerült (bár némileg más hangszereléssel), sőt a Petőfi Rádió is játszotta. Ez a dalszöveg egyébként Háy János két verséből lett összerakva és így kelt önálló életre (a kötet egyébként közli mindkét eredeti Háy verset is a dal szövege után). A kiadvány zenei részének talán legerősebb darabja Kemény István Kishit című verse, mely a feldolgozásban lendületes zenével és Kardos-Horváth énekével egészen új értelmezési dimenziókat tár fel. A CD melléklet 11. darabja a Pont ott Grecsó Krisztián tollából, melynek érdekessége, hogy eredetije egy hosszú, 45 soros, központozás nélküli vers, amelyet Beck Zoli kissé meghúzott, miközben dalszöveget faragott belőle: maradt 19 sor, de ezeket is átírta, így mindössze hat sor került be a dalba eredeti formában.

A Szívemhez szorítom minden tekintetben színvonalas kiadvány: jó írások, jó zenék, jó fényképek. A szöveg és a zene párbeszédbe, dialógusba keveredik egymással, a lemezt végighallgatni valódi élményt jelent, s bár nem minden felvétel színvonala egyenletes, az összbenyomás jó. A dalok egységet alkotnak mondandó és világlátás tekintetében is, ez teszi a Rájátszás második könyvcédéjét komoly, értékes kiadvánnyá. S bár kétségtelen, hogy mindazt, amit a kollektíva tagjai értéknek tekintenek, nem minden befogadó vallhatja szintén annak; a különbözőségeken átlépve ez a CD és a hozzá társított könyv nyugodt szívvel ajánlható minden irodalom- és zeneszerető ember számára.

Rájátszás: Szívemhez szorítom
Magvető – Kultúrkombinát, 2015.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..