A jelek szerint Leslie L. Lawrence összes segítőtársa kap egy saját regényt. Ezek közül McKinley indiános története nagyon gyér volt, Domingos de Carvalho nyomozása viszont alapvetően jól sikerült, bár kapitális hibák is maradtak benne. Ez a könyv pedig Santarcangeli atya egyik fiatalkori nyomozását meséli el, különösebb hibák nélkül – kár, hogy nem is túl izgalmasan.
A Lawrence-regényeknek mindig is erősségei voltak az életszerű, érdekes párbeszédek, amelyek ebben a regényben is működnek. Az a baj, hogy más történés viszont nincs a regényben szinte egyáltalán. A múmiák mozgolódnak kissé és az atya felmászik egy fára, ezen kívül semmi másból nem áll a könyv, mint hogy beszélget az atya ezzel, beszélget azzal, amelyekben elhangoznak a gyilkosságokról megtudható dolgok.
Sajnos a szerző a jó krimiknek azt az alapszabályát is megszegte, hogy az olvasó az elhangzottakból kitalálhassa a megoldást, hogy a könyv végén a homlokára csapjon: hát persze! Itt erről szó sincs, az atyának az informátorai telefonon elárulják, hogy a sok hasonló mellékszereplő közül kinek az ujjlenyomata a gyilkosé – fantáziadús…
A régi Lawrence-regényeknek a különleges helyszínek is az erősségei voltak, gyönyörű és érdekes helyeket ismerhettünk meg belőlük (bár a lámakolostorokat egy idő után túl jól is ismertük már). Ez a regény egy ír apácakolostorban játszódik, ami akár még érdekes is lehetne, de nem az, csak járkál a Szentarkangyal a falak között és emberekkel beszélget, illetve néha kimegy a kolostor melletti tóhoz és ott beszélget emberekkel. A regény korai csúcspontja, amikor végre felmászik egy fára – ahol egy madárfészkeket talál! Majd ezután lemászik a fáról!
De nem rossz ez a regény semmilyen értelemben, simán el lehet olvasni a buszon vagy a villamoson, mert viszonylag szórakoztató és Santarcangeli is szerethető főhős. De a könyv semmivel sem emelkedik ki a korábbi negyven Lawrence-kötet közül, valahol a középmezőnyben csücsül a többi ördögös történet mellett, amelyek szintén középszerűek voltak. Lőrincz L. László sorozatban gyártja ezeket a gyenge-közepes Lawrence-változatokat ahelyett, hogy visszatérne például Frank Cockney történetéhez vagy a sci-fihez – azokban jóval nagyobb eséllyel tudna valami újat nyújtani.
Leslie L. Lawrence: Ördög, ördög, ki a házból!
Stúdium Plusz Kiadó, 2010