Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen

Diana Gabaldon: Outlander - Az idegenUtazás az időben és a középkori Skóciában, a skót történelem utolsó forradalma, összeesküvés és szirupos szerelmi szál – ezek jellemzik a jelenleg nyolc részes sorozat első részét.

1945-ben járunk, Claire a második nászútját tölti a Skót-felföldön a férjével, aki a családja történetét próbálja feltérképezni. Claire eközben a természetet járja és a gyógynövényeket tanulmányozza, amikor egy ősi kőkörben tett sétája alkalmával egyszer csak 1743-ban találja magát. Gyorsan túlteszi magát a történteken, de nincs is ideje sokat gondolkozni, mert felpörögnek az események: szembetalálkozik férje ősapjával, a hírhedt angol Jack Randall kapitánnyal, akitől egy skót csapat menti meg, akik angol kémnek gondolva magukkal viszik őt – és ezzel elkezdődik Claire kalandokkal teli története.

Az írónő történetvezetése engem teljesen elvarázsolt, nagyszerű mesélő. A kevésbé fontos, lassú folyású részek is olvastatják magukat, egyáltalán nem unalmasak a hosszú utazások sem, annyi apró, kidolgozott részlet keltette fel közben a figyelmemet. Az is érdekes, hogy Claire a férjétől fél füllel hallott, hiányos ismereteivel próbálja kikövetkeztetni a kor történéseit. Valljuk be, ha most valamilyen csoda folytán visszamennénk az időben, ki tudna részletekre visszamenően emlékezni egy adott kor, egy adott nemzet történelmére, pláne ha az adott időszak tele van összeesküvéssel és intrikával?

A szerző életszerűen és érdekesen írja le az akkori eseményeket, szokásokat, hiedelmeket, többször is azon kaptam magam, hogy a kevés szabadidőmben is Skócia történelme után nyomozok az interneten. Persze volt olyan rész is, amit kihagyhatott volna, mint például Jamie megkínzása, amiről a kelleténél részletesebb leírást kaptunk. Itt már túlságosan az érzelmekre akart hatni, mintha Randall kapitányt nem utálná az olvasó amúgy is eléggé. A szerelmi szálra is nagyobb hangsúlyt fektetett, mint kellett volna, időnként átlép a szirupos kategóriába.

Az olvasó többször ízelítőt kap a további részek eseményeiből, amelyek sok kérdést felvetnek, és mivel kíváncsi vagyok a válaszokra is, 900 oldal után is nehezen engedtem el a könyvet. Az amúgy dekoratív borítóról viszont a sok lapozgatástól gyorsan kopnak a virágok, többszöri olvasás után már szinte csak a felirat és a korona maradt meg belőle. Végső soron az Outlander már az első résszel bekerült a kedvenceim közé, és Az idegen csak az első a sorozatból, amely várhatóan még tovább bővül majd. Nagyon várom a folytatást!

Diana Gabaldon: Outlander
Könyvmolyképző Kiadó, 2011.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..