Yann Martel: Pi élete

Yann Martel: Pi életePi élete először 2002-ben hódította meg a világot. Nagy port vert fel akkoriban, írója, a Spanyolországban született kanadai Yann Martel világhíres lett, és bekerült az ezredforduló környékének irodalomtörténetébe. Azóta eltelt tíz év: az, hogy újra az érdeklődés fókuszába került, annak köszönhető, hogy Ang Lee filmet rendezett belőle, amit most decemberben mutatnak be a mozik 3D-ben.

A film plakátjára emlékeztető, látványos borítóval adja ki a könyvet újra az Európa Kiadó, de ez a csiricsáré címlap egy kissé félrevezető. Jobban kifejezi a könyv lényegét ez a borító. Ez szimbolikusabb, visszafogottabb, a legkevésbé sem harsány, és ez sokkal inkább jellemző a könyvre.

Annak ellenére, hogy már az elején elhangzik, hogy „van egy történetem, amitől hinni fog Istenben”, és aztán ez a történet adja a regény cselekményét, a legkevésbé sem valamiféle hittérítő, nyomulós irományról van szó. Sőt, nehéz elképzelni, hogy bárki is jobban hívővé válna a hatására, éppen ellenkezőleg. De nem is egy filozofálgató, csak a lelkünkhöz és értelmünkhöz szóló, száraz gondolatokat közlő könyv a Pi élete, hanem egy élő, izgalmas, sőt helyenként kalandos regény, ami annak ellenére, hogy lassú folyású, olvastatja magát.

Részben azért, mert gyönyörűen van megírva. A szó szoros értelmében szépek a mondatok, a bekezdések, metaforák, a párbeszédek, a gondolatok, amiket közvetít – annyira, hogy sokszor vissza-visszalapoz az ember olvasás közben, hogy újra átélhesse, és évek múltán is örömmel idézi fel az újraolvasáskor ezeket a betűkből álló gyöngyfüzéreket.

Ez kicsit Coelhosan hangzik, de azért nagy a különbség: itt nincs szó világmegváltásról, Yann Martel nem akarja megmondani a tutit, egyszerűen csak el akar mesélni egy történetet, meg akar ismertetni velünk egy nem mindennapi regényhőst, és mindezt olyan szépen igyekszik elmesélni, amennyire csak a tehetségéből futja. És elég sokra futja, még ha az érdem jelentős része minden valószínűség szerint a fordítóké is.

A megfogalmazás finomságai mellett a Pi életének fő témái is nagyon érdekesek. Sem az állatkertek világa, sem a különböző vallások nem mondhatók manapság divatos témáknak, éppen ezért különlegesség, ahogy Yann Martel merészen, de nagyon biztos kézzel nyúl hozzájuk. De ezek csak a keretet adják a történethez, Pi Patel, azaz Piscine Molitor Patel történetéhez, aki egy francia uszodáról kapta a nevét, de Indiában született, aztán Kanadába költözött – közben pedig 227 napot töltött hajótöröttként egy mentőcsónakban hánykolódva, összezárva egy Richard Parker nevű bengáli tigrissel. Ugye, hogy ez már önmagában is érdekes? Nem hallgatnánk meg azt a mesét, amely ezzel a felütéssel indít?

Persze, ez nem is egy sztori igazából, hanem sok: már az is két mese, hogy kit miért hívnak így, ahogy, illetve India, a mesés ország is rengeteg történetet kínál. Aztán ott van az utazás Kanadába. Hogyan? Miért? Miért lett belőle katasztrófa?

Egy szóban elmesélt történethez hasonlóan nem egy tökéletes ívben, hanem sok-sok kis kitérővel halad a cselekmény, apró mozaikokból áll össze a teljes kép – de mindez logikusan szerkesztve adja ki a könyvet, pontosan meghatározott helye van mindennek. Sosem lesz unalmas, mindig kapunk valami váratlant, valami mulatságosat, valami mélyebb gondolatot, valami érdekes, egzotikus tényt.

A regény első fele (fejezete) felépíti, megismerteti velünk a főhőst. Apró, egyes szám első személyben megismert sztorikból ismerjük meg a környezetét, a múltját és jövőjét. Az író épp megfelelő, és szerencsére ritkán közbeszúrt megjegyzései, dőlt betűvel írt saját történetei külső szempontból is megmutatják, milyen is ez a különös kalandokat átélt szereplő, akinek a visszaemlékezéseit halljuk, és aki természettudományos gondolkodása mellett már gyerekkorában három vallás híve volt – pedig „racionálisan” nézve senki nem lehet egyszerre hindu, muszlim és keresztény.

A második fejezetben az író szemszöge visszavonul, ez a hajótörés története, a hosszú hónapokon át tartó küzdelem és szenvedés, a majdnem naturalisztikusan leírt, de legalábbis egy természettudós elemző szemével megfigyelt események részletezése. Hihetetlennek tűnik már az alapfelállás is: túlélni ennyi időt egy csónakban? Egy tigrissel? Ne gondoljuk, ennek a résznek az olvasása közben annyira valószerűnek tűnik minden, hogy utánaguglizunk, nem történt-e meg ez az egész a valóságban is.

A harmadik fejezet rövid: itt már a partra érkezés utáni eseményeket, az eddigiek „visszhangját” látjuk, de erről spoiler nélkül nem lehet többet írni.

Nem véletlen, hogy a Pi élete bestseller lett. Kellően humoros, kellően könnyed, kalandos és egzotikus könyv. Ugyanakkor épp fogyaszthatóan mély, a kelleténél egy cseppet sem jobban naturalisztikus, épp a megfelelő mértékben misztikus, gondolatébresztő, de nem összezavaró, meglepő és mindemellett megnyugtatón szép. Mindenkinek való, aki szeret olvasni.

Yann Martel: Pi élete
Európa Kiadó, 2012.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .