On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukálFolytatódik Calderon kapitány és Taina navigátor harca, több izgalommal, több humorral és még több Játékkal.

Calderon nemesi származását titkolják, nem kerülnek ki hiteles információk a Wellson cirkáló megtámadásáról, azonban emiatt a nép félreérti a helyzetet és árulónak hiszi. Őt magát egy kutatóhajóra, a Békanyálra helyezik, ami nem elég, hogy egy lerobbant ócskavas, még családi hajó is, azaz csak nőkből és a gyerekeikből áll a legénység… És ezek a nők szabad szájúak, eltökéltek, és ami a legfontosabb, egyáltalán nem szeretnék Calderont kapitánynak. Eközben Taina belekeveredik a japán politikai belharcba, aminek következményeként ő lesz a felelős az Illatos bolygók sorsáért is. Ráadásul lépten-nyomon szamurájok követik, akik vagy feleségnek akarják, vagy meg akarják ölni őt…

A szereplők ebben a részben is szerethetőek és roppant szórakoztatóak, mindegyik, még a mellékszereplők is teljes értékűek. Calderon pedig amellett, hogy humoros, okos és jó stratéga, bárkit képes levenni a lábáról. Taina, a kis japán lány pedig eddig sem volt elveszett, de most Aguri, a yaoi szamuráj támogatásával különleges erőhöz jut, de így is megmarad szeretni valónak, nőiesnek és naivnak. A második részben Oregon admirális miatt is aggódhatunk, mert a veterán újra akcióba lendül, de a nemesekkel szemben álló egyenessége is sok kellemes pillanatot szerez. Calderon apja, Eterno Ferrero stílusa pedig utánozhatatlan, szinte minden mondatát idézni lehetne, egy igazi életművész, aki annyira mesterien űzi a Játékot, hogy csak ennek köszönhetően van még életben.

A történet világa részletesen kidolgozott, pedig nem egyszerű a felépítése. Fantasztikus, ahogy On Sai kézben tartja a szálakat, minden lépés logikus, és még az olyan apróságok is ki vannak találva, mint a Ferrero ház jelrendszere a kódszavakkal és Matteo Ferrero körmeivel, arra alapozva, hogy a bulvárhírek gyorsabban adják tovább a információkat, mint a kémhálózat…

A második rész sokkal hosszabb lett az elsőnél, tehát tovább tart a szórakozás, és jobban megismerhetjük a világot, a társadalmat, politikai helyzetet, és ami nagyon fontos, a kardok szerepét is. A történet izgalmas, több a Ferrero-k által zseniálisan űzött Játék (mások manipulálása) benne, ami az amúgy is összegabalyodó szálakat még tovább csavarja, és amikor már azt hinné az olvasó, hogy érti, az írónő megint teker rajta egyet. Mindezt az előző részben megszokott humorral teszi, ami minimum megmosolyogtat, de sok helyen hangos vihogásra késztet, így közlekedési eszközön csak óvatosan olvassuk a regényt!

Kivételesen ez nem egy trilógia, a történet már a második részben kerek, teljes lezárást kapott – bár ez a lezárás túl hirtelen, túl rövidre fogott. A két részes sorozatot pedig összességében azoknak ajánlom, akik szeretik az izgalmat, a humort, a romantikát és a szövevényes történeteket, és nem dőlnek a kardjukba, ha egy regény nem veszi magát véresen komolyan!

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Könyvmolyképző Kiadó, 2014.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..