Bear Grylls legújabb könyve sokkal jobb lett, mint az előző: gyakorlottabb stílusban van megírva, kevesebb a gusztustalan étel és több az érdekes fordulat.
Az állandó szereplők maradtak Beck és Al bácsi, és csatlakozott hozzájuk Peter, Beck legjobb barátja, akik a történet elején repülőgéppel megérkeznek Afrikába. Al bácsi egy konferencián vesz részt egy szállodában, a két fiú pedig élvezi a nyaralást a medencénél. A tájat és Sierra Leone hangulatát is sikerült jól bemutatni, érezhető a tikkasztó meleg, az olvasót kellőképpen felkészíti a későbbi sivatagi kalandokhoz.
Peter a szállodában, véletlenül videóra veszi két férfi beszélgetését, akikről kiderül, hogy csempészek. A fiúk unalmukban hősködni kezdenek, taxival követik a férfiakat, majd a repülőtéren rábukkannak a repülőgépre, mellyel a két férfi és még egy társuk gyémántokat készült kicsempészni az országból. Ezen a ponton Bear Grylls túlzásba vitte a fiúk bátorságát, ugyanis szemrebbenés nélkül bemásznak a repülőbe, ami természetesen még azelőtt útnak indul, hogy el tudnák hagyni a fedélzetet. Itt kezdődik Beck újabb túlélő-kalandja.
A fiúk magukhoz veszik a repülőn talált élelmet és ejtőernyőt, majd minden bátorságukat összeszedve kiugranak a repülőből. A sivatagban landolnak, annyi élelem és víz társaságában, amit a repülőn össze tudtak szedni. Becknek felszínre tör a túlélő ösztöne, ami morbid dolgokra ösztönzi. Például mindent megesznek, ami az útjukba kerül, legyen az bogár, skorpió, kígyó vagy madártojás, de a legnagyobb problémájuk a víz hiánya. A sivatagban nehéz vízhez jutni, de Becknek természetesen erre is vannak taktikái… A náluk lévő vízből csak kortyokat fogyasztanak, és azt sem nyelik le azonnal, hanem addig tartják a szájukban, amíg bírják, így lassabban használja fel a szervezetük. Éjszakára páracsapdát készítenek az ejtőernyőjük egy darabjából, amit körbepisilnek, így a vizeletből reggelre lecsapódik a pára, az ejtőernyő darabon. A vizelet másra is jó, például ha benedvesítünk vele egy rongyot és a fejünkre csavarjuk, hőguta ellen is megfelel…
Az éhség és a szomjúság mellett a meleggel is meg kell birkózniuk, ami sokkal nehezebben sikerül. Peter a történet vége felé hőgutát kap, lázas lesz és hallucinálni kezd. Becknek természetesen ezt a szituációt is sikerül megoldania, de a végkifejletig nagyon aggódtam érte.
Bear Grylls számára fontos a vallás. A könyvbe az Isten segítségébe vetett hitét is beleszőtte. Ez a rész gyengére sikerült. Amikor végképp kilátástalannak tűnik a fiúk helyzete, Beck imádkozni kezd, és mit ad isten, csoda történik! A sivatag közepén egy oázisra bukkannak, amiről a könyv végén kiderül, hogy csak a tiszta lelkű embereknek jelenik meg…
Egyet viszont hiányoltam: a könyv címe A skorpió sivataga, ezért legalább egy skorpió-csípést elvártam volna, ehelyett be kellett érnünk egy átlagos kígyóval, ami ráadásul csak harapott, mérget nem fecskendezett az áldozatába…
Bear Grylls: A skorpió sivataga
Jaffa Kiadó, 2014.