Richard Castle: Hőségriadó (Castle-sorozat, 3. rész)

Richard Castle: HőségriadóMíg a tévésorozatban Richard Castle nagymenő krimiszerző, valójában csak most, harmadszorra sikerült igazán izgalmas és eseménydús könyvet “írnia” – bár műfaját tekintve ez is inkább romantikus regény, némi akcióval megspékelve.

A könyv végre igazodik a tévésorozathoz, amitől sokkal izgalmasabbá vált. Régi és új epizódok ötleteit is vegyíti, a kötet fő témája pedig Kate volt főnöke, Montgomery halála. A könyvsorozatból azonban másképp írták ki a kapitányt, mint a tévében, itt a kapitány dicsőítése végigkíséri az egész történetet, először mint lehetséges gyanúsított a Graf atya halála utáni nyomozásban, majd az ő halálának körülményei mentén folyik tovább a nyomozás.

Sokkal több az akció, mint eddig, Nikkit úton-útfélen üldözőbe veszik, mert túl sokat tud és túlbuzgó. Hiába veszik el a jelvényét, ő mégis folytatja a nyomozást, mert mindenképpen ki akarja deríteni, ki volt a gyilkos. Ahogy a tévében, itt is teljesen abszurd helyzetekbe keveredik, de valamilyen csoda folytán végül mindig épp bőrrel megússza ezeket.

Ismét tele van zsúfolva a könyv furcsa nevekkel, de felesleges megjegyezni őket, mert a sorozathoz hasonlóan itt is az egyik teljesen jellegtelen szereplőről derül majd ki, hogy ő volt a gyilkos. Addig is, ahogy már a tévében is megszokhattuk, elővesznek fűt és  fát, annyi a különbség, hogy ott elég az arcokat megjegyezni, sokkal nehezebb viszont a sok felesleges névre koncentrálni.

Nikki és Rook még mindig egy párt alkotnak, bár kapcsolatuk még kezdeti stádiumban van a tévésorozathoz képest. A vágyaik beteljesülése viszont sokkal hevesebb a könyvben, ez Castle hevességét és vágyódását mutatja a nő után, mintha a sorozat szerzőjének vágyai teljesülnének be a könyvben. Ezeken a részeken lehet a legjobban érezni, hogy a könyv kifejezetten nőknek szól, és mintha nő is írta volna. Ez sajnos teljesen hazavágja Castle, mint férfi szerző hitelességét, az egész sokkal inkább hasonlít A szürke ötven árnyalatára, mint a tévésorozatban emlegetett Castle-krimikre.

A két főszereplő jelleme sem fejlődött az előző részhez képest: Rook ugyanolyan esetlen, gyenge poénokkal, Nikkit pedig a romantikus jelenetek sem zökkentik ki a rideg nyomozónő szerepéből. A tévében viszont Kate-nek annak ellenére, hogy csak a munkájának él, mindig ott rejtőzik egy csábos mosoly az arcán, Castle pedig egy sármos úriember – ezeket a színészek jól bemutatják, a könyvben viszont egyáltalán nem sikerült életet lehelni a szereplőkbe.

Ezt leszámítva viszont a könyv sokkal jobb az első két kötetnél, mert az üldözéses jelenetek nagyon jól sikerültek, valamint bonyolult és szövevényes a nyomozás is. A Castle-rajongók nagyon jól fognak szórakozni! A legjobban pedig a végén a köszönetnyilvánítás tetszett, ami olyan, mintha tényleg Castle írta volna. A családjának, a barátainak és a nyomozóknak is köszöni, hogy létrejöhetett a könyv, Kate Beckett nyomozónőnek, hogy megtanította a gyilkossági nyomozás alapjaira, Javiernek és Kevinnek, hogy testvérükként fogadták be és Lanie orvosszakértőnek, akitől a szemforgatásokat kapja…

Richard Castle – Heat Rises (Hőségriadó)
Könyvmolyképző Kiadó, 2014.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .